A 3. hadsereg Secchusban

  A 3. hadsereg utolsó egységei Trekam 7-én délután vánszorogtak be a városba. Rengeteg volt a fagyási sérülés, és számos betegünk is volt a hideg miatt. Nagy k?nnyebbség volt, hogy a papjaink t?bbségének mágikus potenciálját végre nem foglalta le a takarmányteremtés, és nekiláthattak a gyógyításnak. A f?t?tt házak is megtették a magukét, az új megbetegedések száma néhány nap alatt minimálisra cs?kkent.

  Mindazonáltal súlyos vámot fizettünk a télnek. A harci személyzet, amely a hadjárat kezdetén 53 000 f?t tett ki, 46 000 f?re olvadt, és a veszteség mintegy harmadát a mostoha id?járásnak k?sz?nhettük. A lovak és ?szvérek k?zül nagyjából 10 000 veszett oda a hadjárat eddigi szakaszában, ebb?l mintegy 7000-et írhattunk az elemek számlájára.

  Most azonban megpihenhettünk, és kivárhattuk, amíg az id? megállapodik. Egészen Trekam 15-éig düh?ng?tt a vihar, amelyhez hasonlóan nagy és vad már évtizedek óta nem fordult el? Quironeiában. 15-én azonban úgy lett vége, mint ahogy kezd?d?tt: reggel még b?mb?lt a szél, és szakadt a hó, estére azonban a legkisebb felh? sem volt látható az égbolton.

  Ezzel a hatalmas viharral a tél tulajdonképpen ki is adta a mérgét. A hátralev? hónapokban a fagyos, de tiszta id? volt a jellemz?, néha csekély hóeséssel. Az ilyen id?járás volt számunkra a legkedvez?bb, mert a fagyott utakon gyorsan tudtunk haladni, a pegazuslovasaink pedig magasan és messzire repülhettek.

  Igaz, a viharos id?járás a toroniakat is megkínozta, kül?n?sen a flottát. Secchusi ottlétünk alatt a császári hadiflotta er?sítést kapott keletr?l, ahová rhini k?telékek nagy részét korábban átvezényelték, hogy részt vegyenek a sinemosi tengeren sosem szünetel? csetepatékban. A visszarendelt flotta kilenc karakkából állt, és annak a két k?teléknek a maradéka is csatlakozott hozzájuk, amellyekkel a hadjárat eddigi szakaszában találkoztunk, egy sértetlen harmadikkal kiegészítve, amely eddig f?leg a rhini hadak ellátásán, és a lakosság áttelepítésén dolgozott. ?sszesen tizen?t karakka, és vagy húsz kisebb hajó.

  Trekam 10-én támadtak a városra, amely éppenséggel a vihar legkeményebb napja volt; Secchusban háztet?ket szaggatott fel a szél, az emberek pedig legk?nnyebben kúszva tudtak k?zlekedni az utcán. A toroni flotta Shulurtól – eddig terjedt a vihar keleti irányban – nyugatra mindenhol a kik?t?iben vesztegelt már legalább 5-e óta, csak az a néhány szerencsétlen hajó volt a nyílt vízen, amelyeket a mi megtámadásunkkal bíztak meg. A kisebb hajók k?zül hat süllyedt el, miel?tt egyáltalán elérték volna Secchust, a karakkák k?zül egy olyan súlyos viharkárokat szenvedett, hogy vissza kellett fordulnia.

  Stolen from its original source, this story is not meant to be on Amazon; report any sightings.

  Mikor a karakkák végre elkezdtek besorjázni a secchusi ?b?l száján, fel kellett fedezniük, hogy a szorosban oldalirányú szél fúj a mágusainknak k?sz?nhet?en, és állandóan a sziklafal felé hajtja ?ket. A szoros olyan keskeny volt, hogy két karakka sem fért el benne egymás mellett, így amikor a vezérhajó túl k?zel került a parthoz, és zátonyra futott, a m?g?tte lév? hajó nem tudta kikerülni, és nekirohant.

  A karakkák masszív építmények, de a vezérhajónak mindez már túl sok volt: ha le tudták volna emelni a zátonyról, akkor sem tudott volna már hazaverg?dni, ezért a legénysége elhagyta. A flotta nagyja még a szoroson kívül volt, de az a két karakka, amely már behajózott a vezér nyomában, veszélyes perceket élt át. Az id?vet?ik és az evez?seik minden erejüket megfeszítve dolgoztak, és a nyílt vízen lév? hajók k?télre vették ?ket, így végül sikerült ezt a két csatahajót megmenteni, de az, amelyik belerohant a vezérhajóba súlyos sérüléseket szenvedett. Végül a k?telék északnak fordult, és mind?ssze két kisebb hajó elvesztésével elérte a legk?zelebbi biztonságos ?bl?t – a k?vetkez? napokban itt horgonyoztak, egészen a vihar elcsendesedéséig.

  A szárazf?ldi toroni sereg nem sok gondot okozott. Az a hadoszlop, amely az üld?zésünkkel volt megbízva, még 15-én is a tengerparti táborában vesztegelt, és a vihar elvonultával kerekedett fel csak – de nem utánunk vonultak, hanem visszatértek Gedaga-yggirbe. A nemesi felkelés szétszóródott egységei teljesen ki voltak szolgáltatva az elemeknek, mivel Secchus kivételével mindenhol elpusztították az épületeket, és egyébként sem voltak hozzá elegen, hogy a siker reményével vehessék fel a harcot a 3. hadsereggel.

  így aztán a 10-iki k?zjátékot leszámítva secchusi tartózkodásunk eseménytelen volt.

  Trekam 16-án elpusztítottuk a várost. Mivel nem szándékoztunk visszatérni, és id?nk volt, nemcsak a hajógyártáshoz kapcsolódó készleteket, és épületeket perzseltük fel, hanem mindent. A felhalmozott takarmánynak még nem jártunk egészen a végére, de nem sokat tudtunk magunkkal vinni, úgyhogy nagyrészt ennek is égnie kellett.

  Mik?zben folyt a pusztítás, a hadtestek sorra elindultak. Az el?védet továbbra is az V. hadtest adta – ez már reggel elindult. Délben k?vette ?ket a IV. hadtest, azután pedig óránként sorban a II., a III., a hátvédet pedig az I. alkotta.