Garyn da Ranga, és az Unió dél-nyugati tartományának parancsnoksága

  Már jócskán benne jártunk Kramor havában, mikor az utóvédünkkel együtt én is átléptem a dwoon határt. Garyn da Ranga ekkor már napok óta a leend? Harneor-birtok k?zpontjában várakozott rám, és most, hogy úgy érezhettem az utolsó katonám is biztonságban van a toroni portyázóktól (már amennyire ez a gyep?n lehetséges), csapataimat megel?zve hozzá siettem, hogy személyesen is megvitassuk letelepedésünk menetét.

  Ranil els? lovagja ekkor már hetvenedik életévén is túl volt, de egy harminc éves férfi tettereje izzott benne. Ritkán t?lt?tt egy helyen egy napnál t?bbet, és mégis, amikor odahagyott egy falut, egy várost, vagy egy vidéket, akkor nem maradt a nyomában meghallgatatlan panasz vagy kérelem, elintézetlen államügy, eld?ntetlen pereskedés. Mikor megismertem a régenst, igazából kellemesen meglepetve éreztem magamat, mert a százévi szám?zetés alatt a Harneorok k?z?tt finoman szólva kedvez?tlen vélemény alakult ki a Ranil lovagrend nagymestereir?l általában, márpedig az elmúlt ?tven esztend?ben Garyn da Ranga t?lt?tte be ezt a tisztet; de ?t ezen kívül is, mint egy v?r?s lobogó megtalálóját és birtokosát még az erigowiak bábjának is tartottuk. Most aztán láthattam, hogy mindkét félelmünk alaptalan volt, mert a nagymester derék államférfi, kíséretében pedig nyoma sem volt idegen befolyásnak.

  Mihelyt a régens értesült róla, hogy táborában vagyok (mindig legalább egy zászló lovag vigyázta a testi épségét), magához hívatott, és megvendégelt. A kiadós étkezés után szóba hoztam az el?ttünk álló feladatokat, de a régens leintett, és letelepedésünk részleteit teljesen rám bízta, s?t rendelkezésemre bocsátotta két fiatal tisztjét, akik ismer?sek voltak a vidéken. Ezek után pedig a legnagyobb meglepetésemre minden bevezetés nélkül nekem sz?gezte a kérdést, akarok-e az Unió délnyugati tartományának f?parancsnoka lenni?

  Azt ugyan tudtam, hogy ez a tiszt pár hónap el?tt megürült, és a régens egyre halogatta a bet?ltését, de álmomban sem gondoltam volna, hogy azért, mert nekem szánja. A megd?bbenés egy pillanatra szavamat szegte, de azután ?sszeszedtem a gondolataimat.

  Más k?rülmények k?z?tt, válaszoltam óvatosan, habozás nélkül elfogadnám a felkínált tisztséget, de a jelen helyzetben, alaposan meg kell fontoljam a dolgot. Elvégre ki vagyok én most az Unióban? Egy j?vevény, igaz, számos katonával, de mégiscsak kívülálló, aki nem ismeri az ország szokásait, még a nyelvét is idegen kiejtéssel beszéli. Másrészt a tartományban nyilván t?bb magas rangú tiszt is akad, akit érdemei és származása képessé tesz egy ilyen f?parancsnoki tiszt bet?ltésére. Háborús tapasztalatban ugyan ezek bizonyosan elmaradnak t?lem, de az ? harcban szerzett babérjaik az egész tartományi sereg el?tt ismeretesek, míg az én haditetteimr?l csak kevesen hallottak, vagy éppenséggel senki. Kinevezésem ezért mind ezeket a tiszteket, mind az ? csapataikat sértené.

  Harmadrészt pedig, én a Harneor család feje vagyok, az a feladatom, hogy a családot vezessem, és érdekeit megvédjem, márpedig ez egész embert kívánó feladat. Ha elvállalnám a felkínált hadvezéri pálcát, akkor mindenképpen le kellene mondanom err?l a tisztemr?l, ezt pedig csak a családi vezérkar egyetértésével tehetem meg, tehát lehetetlen a kérdésben azonnal határoznom.

  Való igaz, felelte Garyn da Ranga, hogy t?bb f?tiszt is van a tartományi seregben, akit rangja jogosulttá tesz a f?parancsnoki tisztre, de ezek egyike sem járt még háborúban, hanem csak a végvári harcokban edz?d?tt. így aztán harci érdemekben egyikük sem dúskál, és ami a f?dolog, egyik sem ismeri olyan jól az ellenséget, mint én. A Harneorok haditetteit viszont t?vir?l-hegyire ismeri az egész Unió, és a délnyugati tartomány seregei megtisztel?nek éreznék, hogy olyasvalaki alatt szolgáljanak, aki elhódította a toroniaktól Hiere Otlokir számára új-Freiglundot. Ami pedig utolsó ellenérvemet illeti, ? nem kívánja, hogy most azonnal d?ntsek, hanem két nap gondolkodási id?t ad, ennyi id? alatt még a család vezérkara is k?nnyen meghozhatja a határozatát. Végezetül pedig, ha a csapatok eddig elboldogultak ideiglenes f?vezérekkel, még pár hónapig képesek lesznek nélkül?zni egy állandó parancsnokot, tehát nyugodtan levezényelhetem a család letelepedését, hogy utódomnak rendezett állapotokat hagyjak ?r?kül. Most pedig, fejezte be hirtelen válaszát, ha nincs ellenemre, szeretné megszemlélni a család jelenlév? haderejét.

  A case of content theft: this narrative is not rightfully on Amazon; if you spot it, report the violation.

  Abban a pillanatban éppen csak az el?védet adó négyzászlónyi k?nny?lovas táborozott a k?zelben, de a régens így is nagyon elégedett volt azzal, amit látott. Miután a szemle véget ért, visszalovagoltam a f?er?kh?z, hogy ?sszehívjam a vezérkart. Mivel a sereg nagy területen szóródott szét, egy teljes napba telt, míg a f?tisztek ?sszegy?ltek. Ekkor eléjük tártam Garyn da Ranga ajánlatát. ?k egy?ntet?en azon a véleményen voltak, hogy el kell fogadnom a felkínált parancsnokságot, mert ezzel egyrészt hazafias k?telességemet teljesítem, másrészt hírnevet szerzek a Harneor családnak, harmadrészt a család hadereje így megmenekedik a veszélyt?l, hogy esetleg egy hozzá nem ért? f?vezér parancsnoksága alá kerülj?n. A határozat meghozatala után legott meg is választották utódomnak egy unoka?csémet, Noram Harneort, aki addig a lovasság parancsnoka volt.

  A régens engedelmével, hogy posztomat csak fél év múlva foglaljam el, nem éltem. Egyrészt, mert k?telességmulasztásnak éreztem volna, másrészt, mert így utódomnak máris alkalma nyílott egy bonyolult, de t?bbé-kevésbé veszélytelen hadm?veletnek, a család letelepítésének levezénylésére; amit, ha sikeresen megold, akkor mind az ? ?nmagába vetett hite, mind a család iránta való bizalma gyarapodik; ha pedig nem birkózik meg a feladattal, akkor szerencsésebb, ha ez most derül ki, mintha a csatamez?n.

  A vezérkar határozata utáni reggel, ha nem csalódom 1381. Kramor 33-án, bejelentettem Garyn da Rangának, hogy lemondok az ?rgrófi címr?l, és elfogadom a parancsnoki kinevezést. A régens ekkor tábornaggyá nevezett ki, és felruházott a tartományi hadsereg, a határ?rség és a nemesi felkelés feletti teljhatalommal. F?parancsnoki hatásk?r?mbe tartozott a tartomány valamennyi vára, lovagrendje, és fegyverfogható férfija. Bármelyik katonak?teles korú férfit jogomban állt fegyveres szolgálatra k?telezni nekem tetsz? id?tartamra, az általam megállapított zsoldért. Tábornoki rangig bárkit el?léptethettem vagy lefokozhattam. Háborús id?kben pénzbüntetést?l a korbácsoláson át a halálbüntetésig bármilyen ítélet kiszabhattam anélkül, hogy egy ügyet hadbíróság elé kellett volna utalnom. Jogom volt új alakulatokat létrehozni, illetve régieket feloszlatni. A befolyó tartományi adók, és az állami birtokok (ha lettek volna ilyenek) j?vedelmének háromnegyedével tetszésem szerint rendelkezhettem.

  Mint látható, az Unióban a tartományi f?parancsnok rendkívüli hatalommal bír, és ezt korlátozás nélkül gyakorolhatja. éppen ezért, a toroniak által nem fenyegetett két északi tartományban már vagy száz éve nem is neveztek ki tartományi f?parancsnokot, a déli tartományokban pedig a visszaélések megel?zése végett a f?parancsnok csak Ranil felkentje lehetett, aki kinevezése után esküt tesz, hogy kivételes jogaival mindig csak az Unió érdekeit szem el?tt tartva él. Az ilyen eskü megszegését Ranil igen gyorsan és hatékonyan torolja meg, erre a t?rténelemb?l két példa is ismeretes: Ryam da Ranga régenst 1123-ban, amikor egy politikai ellenfelét igazságtalanul halálra ítélte, t?zoszlop emésztette el, akárcsak Harol Trekam tábornagyot, aki 1217-ben t?rvénytelenül a régensi hatalomra t?rt, és csaknem polgárháborúba taszította az országot.

  így aztán 1380. Kramor 33-án letettem a hivatali eskümet, és elrendeltem, hogy a tartományi sereg, és a nemesi felkelés gy?lj?n ?ssze új f?parancsnokságomon, Rain városában.