Hajóút a Quiron-tengeren át

  Garyn da Ranga újabb levele, melyben tudatta, hogy a Naptanács elfogadta a feltételeinket, 1380. Trekam 27-én ért el engem Ifinben. Egyúttal megkaptam a hiteles okleveleket, amelyek a család jogait, javait és címeit biztosították.

  Nem volt miért tovább vesztegetni az id?t, így megbíztam a vezérkari f?n?k?met, hogy tisztjeivel dolgozzon ki három útvonalat a család számára az Unióba. Négy f?tisztemet utasítottam, hogy keressenek vev?ket a család dél-quironeiai birtokaira és egyéb jószágaira, én magam pedig kihallgatásért folyamodtam Hiere királyhoz.

  A király már másnap fogadott. Nem vette szívesen, hogy elhagyjuk az országot, de akadályokat sem támasztott távozásunk elé, s?t, kedvez? árat ajánlott a birtokainkért, és megígérte, hogy latba veti tekintélyét az érdekünkben az obasz keresked?knél, hogy minél olcsóbban bérelhessünk hajókat, ha tengeri úton távoznánk. Aggályosnak éreztem volna a király jóindulatát még jobban próbára tenni, ezért az adásvételi szerz?dést a család nevében még aznap megk?t?ttem vele.

  A vezérkar megfeszített munkája révén mind?ssze tíz nap alatt elkészült a család három felvonulási terve.

  Az els? szárazf?ldi úton, a Quiron tenger és Ediomad megkerülésével a nyugati pusztákon keresztül vezetett a Dwyll Unióhoz. Ez mintegy 1200 mért f?ldnyi utat jelentett, ellenséges, ritkán lakott terepen, ahol az utak, ha egyáltalán vannak, silány min?ség?ek, és a nagy ?szi es?k meg a tavaszi olvadás idején, azaz az év csaknem egynegyedében jószerivel járhatatlanok. Akármennyire is bíztam katonáink képességeiben és a család nem harcoló k?vet?inek szívósságában, ezt az utat csak a legvégs? esetben akartam megpróbálni. Még ha a menetoszlop ellátását kell? mennyiség? szekérrel és a készletek gondos beosztásával meg is tudtuk volna oldani, az aun és nomád portyázók elleni hatékony védekezés a miénknél jóval nagyobb hadsereget is próbára tett volna.

  A második terv szerint Ifinben behajóztuk volna a családot, és a Quiron-tenger déli partja mentén haladva Tiadlanba vitorláztunk volna. Ez mintegy ?tszáz mért f?ldnyi hajóút, ami nem szólva a rettenetes anyagi megterhelésr?l, a szerencsénket is ugyancsak próbára tette volna. Hiszen 60 000 ember, 5000 ló, 5000 ?szvér, és számos más állat elszállításához legalább 500 hajóra volt szükségünk, ekkora flottát ilyen hosszú úton egyben tartani pedig lehetetlen. A tengert pedig Toron uralta, és minden vízen t?lt?tt nap n?velte a valószín?ségét annak, hogy a toroni haditengerészet megtámadja a f?er?kt?l elszakadó hajókat.

  Ezért d?nt?ttem végül is a harmadik menetterv mellett. Eszerint ugyancsak keresztül kellett vágnunk a Quiron-tengeren, ezúttal azonban Abaszisz nyugati határán Miker városában kellett behajózni, és Dervonban partra szállni. így mind?ssze 180 mért f?ldet kellett hajóval megtennünk. Igaz, ezen a hajóúton nem k?thetünk ki, csak Ediomad rossz hír? partjain, de megfelel? széllel ilyen távolságot még a lassabb hajók is leküzdenek tizen?t-húsz nap alatt, ennyi id?re pedig papjaink, és néhány tucat bérvarázslónk k?nny?szerrel biztosíthatta a megfelel? széljárást. A toroni flotta miatt itt ugyan még jobban kellett aggódnunk, de bíztam benne, hogy a gyors és merész átkelés elejét veszi a tengeri ?sszet?zéseknek, kül?n?sen, ha az obasz nagykirály zászlaja alatt hajózunk, márpedig az általunk felfogadandó hajók nagy része abasziszi illet?ség? volt.

  Az északi partraszállás után újabb 350 mért f?ldet kellett megtennünk a szárazf?ld?n, méghozzá a toroni határtól nem messze, de korántsem végig ellenséges területen. Az utunk ugyanis mintegy 200 mért f?ld hosszan az Anublien-tóvidéken keresztül vezetett, ahol a Vas Fiai ork t?rzs rendelkeztek a legnagyobb szállásterülettel és tekintéllyel. Illetve átvághattunk volna a toroni birodalom területén is, de kételkedtem benne, hogy meg tudom szerezni az ehhez szükséges engedélyeket.

  This story has been stolen from Royal Road. If you read it on Amazon, please report it

  Ezzel a vitéz és népes t?rzzsel családunk már régóta szívélyes viszonyt ápolt, mivel Ornel Harneor szám?zetése után t?bb mint tíz esztend?n keresztül verekedett mellettük az orkok gazdag rétjeire áhítozó toroniakkal. A jó viszony azután is megmaradt, hogy a Birodalom és a Vas fiai békét k?t?ttek, és a Harneor család délre ment Toron dél-quironeiai birtokait fosztogatni, így tulajdonképpen barátságos fogadtatásra számíthattunk.

  A parancsot, hogy a család készülj?n fel a mikeri útra Trekam 38-án adtam ki, eddigre már minden birtokunkat, valamint jószágaink nagy részét is pénzzé tettük. Gabonából csak annyit tartottunk meg, amennyi az úthoz volt szükséges, az állatokat pedig a tenyészpéldányok kivételével levágtuk. A kiváló min?ség? obasz utaknak k?sz?nhet?en Marnir 14-én már Mikerben voltunk, ahol már várt ránk a 497 szállítóhajóból álló flotta, amelynek védelmér?l 17 obasz, 15 tiadlani, és 34 más, apróbb államból való hadihajó gondoskodott.

  A család behajózása ?t napot vett igénybe, mivel, bár pontosan megterveztünk el?re mindent, a gyakorlatban még sosem kellett ilyen feladattal megbirkóznunk, s?t legt?bb tisztemnek ez volt az els? tapasztalata a tengerrel. A bemutatkozás nem volt valami biztató: 15-én reggel a tenger nyugtalan volt, és a túlságosan megterhelt csónakok k?zül t?bb felfordult, 32-en vízbe is vesztek. Ezek után csak mindenféle id?rabló biztonsági intézkedés mellett folytathattuk a behajózást, de a lassúságért kárpótolt bennünket, hogy t?bb baleset nem t?rtént.

  A hajóskapitányok t?bbsége azt tanácsolta, hogy osszam fel a flottát három kisebb konvojra, de féltem, hogy ha nem tartom együtt a hajókat, azok k?nnyebben kalózok vagy toroniak prédájává válnak. így aztán az egész flotta egyszerre indult meg 19-én, miután gazdag áldozatot mutattunk be Ranilnak, illetve a tengerészek megnyugtatása végett a flotta legtekintélyesebb kapitánya az én k?ltségemen Antohnak.

  Az els? tíz napon semmi kül?n?s nem t?rtént, a jó szelünk kitartott, és bár a látóhatár szélén néha fel-felt?nt egy toroni karakka, nem zaklattak minket.

  30-án hajnalban azonban egy segédtisztem azzal ébresztett, hogy a kísér? hadihajók ?sszeakaszkodtak egy obasz lobogó alatt vitorlázó, kelet fel?l érkez? hajórajjal. A lobogó nyilvánvalóan csak cselfogás volt, de mire kísér?ink átláttak ezen, az ellenséges hajók veszélyesen k?zel kerültek a szállítóhajóinkhoz. Végül a túler? gy?z?tt, a mieink elfoglalták az egyik hajót, a t?bbi pedig kereket oldott. Az elfogott hajó életben maradt tengerészeit kivallattuk; kalózok voltak, ahogy sejtettük.

  A k?vetkez? három napban a kalózok k?zel maradtak a konvojhoz, és meg-megpróbálkoztak egy átt?réssel a hadihajóink k?z?tt, de azok mindig résen voltak, és id?ben értek a fenyegetett részhez. 34-én kiderült, hogy az eddigi támadások csak az elterelést szolgálták, mert ezúttal t?bb mint harminc, eddig jórészt a láthatáron túl várakozó hajó támadta meg a flottát szemb?l, északról. A hadihajóink t?bbsége ekkor a konvoj keleti oldalán haladt, mivel az eddigi támadások mind innen érkeztek, így a kalózok ezúttal k?nny?szerrel átt?rtek, és megpróbálták elfoglalni az egyik hajót, amelyen nagy mennyiség? aranyat szállítottunk (sejtettük, hogy a tengerészeink k?z?tt van a kalózoknak pár cinkosa, de hogy kik voltak ezek, azt nem tudtuk kideríteni). A hajón azonban t?rténetesen egy század nehézgyalogos is utazott, és a k?zelharc elhúzódott. Puszta véletlenségb?l a konvoj elejét akkor csupa olyan hajó alkotta, amelyeken katonák utaztak, ezek pedig, látva bajtársaik szorongatott helyzetét, r?gt?n a segítségükre siettek, és t?bb kalózhajót is megcsáklyáztak. A kalózok nem akarták kiengedni a kezükb?l a zsákmányt, és düh?dten küzd?ttek, de hiába: az aranyat szállító hajó a kavarodásban léket kapott és elsüllyedt. A harc ekkor azonban már fél órája tartott, és a mieinknek már t?bb hadihajó is a segítségére sietett. A nap mérlege végül is rendkívül kedvez? lett számunkra. Nekünk mind?ssze két hajónk süllyedt el, viszont az ellenség hajói k?zül tizenegyet elfogtunk, négyet elsüllyesztettünk. Sok emberünket sikerült kimenteni a vízb?l, így ?sszesen valami negyven halottat és sebesültet veszítettünk, ráadásul az elsüllyedt hajón lév? aranyat is baj nélkül felbúvároltuk. Ett?l fogva a kalózok messzire elkerülték a konvojt.

  Tizenhét napi tengeri út után, Marnir 36-án a flotta horgonyt vetett Dervonnál, 39-ére pedig minden embert, állatot, és értéket partra szállítottunk, további komoly fennakadás nélkül.

  Egy dwoon mért f?ld 8354 pyarroni láb.