További hadm?veletek észak-Rhinben

  Id?k?zben észak-Rhinben sem szüneteltek a harcok, a régens még a gedaga-yggiri határ el?tt újra ütk?zetre kényszerítette a toroni f?sereget, és újból vereséget mért rá, bár ezúttal sem súlyosat. Remor 37-én zajlott le a két f?sereg k?z?tt az utolsó ?sszecsapás Bernong mellett: ebben az utolsó csatában pedig egyik fél sem tudta kiszorítani a másikat a csatatérr?l a nap végére. A mieink ezután visszatértek Rhinbe, illetve az Unióba, és a tél folyamán már nem próbálták meg megváltoztatni a fennálló helyzetet, amibe láthatóan a toroniak is belenyugodtak.

  Mi a Lohejk melletti csaták után er?s kísértést éreztünk, hogy megpróbáljuk teljesen megsemmesíteni a t?bbsz?r?sen vereséget szenvedett toroni hadsereget, de elk?vettük azt a hibát, hogy nem indultunk azonnal minden er?nkkel az üld?zésére. Ennek a f? oka az volt, hogy egészen 34-én délig nem szereztem tudomást arról, hogy az ügyn?keink gyakorlatilag lefejezték a toroni hadsereget, és cselt gyanítottam a miénknél még mindig népesebb ellenséges hader? visszavonulásában. Mire a tévedésemre fény derült, a visszavonuló császáriak már jókora el?nyre tettek szert, és amíg azt behoztuk már jócskán meger?sítették a tengerparti er?djeiket.

  Ahhoz, hogy a jól védett f?ldsáncok ellen küldjem a katonáimat mindenféle el?készítés nélkül, nem f?l?tt a fogam, kül?n?sen, hogy akkor a toroni flotta tüzérsége is beleszólhatott volna a küzdelem menetébe. A rendes ostromra pedig az id?t nem akartam pazarolni: el akartam érni Secchust, miel?tt még a toroniak partra tesznek ott egy újabb sereget. így aztán, a 34-i hiábavaló, északnak való menetelés után újra megfordítottam a 3. hadsereget, és tovább indultam Secchus felé.

  39-én a 3. hadsereg megszállta Ormikot. Ez a tengerparti nagyváros jelent?s hajóépít? m?hellyel rendelkezett, még ha Secchushoz nem is volt mérhet? ezen a téren. Mivel a város a tengerparton terült el, a toroni flotta partra tett itt néhány száz tengerészgyalogost; a naftavet?ket, és katapultokat pedig a város utcáira irányították.

  A flotta tüzérségével továbbra sem óhajtottam ?sszet?zni, ezért miel?tt megtámadtuk volna a várost, minden varázstudómat utasítottam az egyidej? csapásmérésre. A toroni flottán is volt számos varázstudó, k?ztük kül?n?sen sok id?vet?, de az a k?telék, ami Ormik mellett horgonyzott, mind?ssze három nagy toroni csatahajóból állt, és a kíséretükb?l. Nem állt a rendelkezésükre elegend?en nagy mágikus potenciál, hogy a mi támadásunkat kivédjék. A tengerészek vitézül küzd?ttek, de végül mi gy?zedelmeskedtünk. A d?nt? momentum az volt, amikor három boszorkánymesterem varázsszelet gerjesztve partra futtatta az egyik nagy toroni csatahajót, a t?bbi hajó pedig ezt látva felhagyott a küzdelemmel, és elkezdett kievickélni a viharból.

  This tale has been unlawfully lifted from Royal Road; report any instances of this story if found elsewhere.

  Miután a toroni flotta l?távolságon kívülre került, rohamra indult a 3. hadsereg: az I., a II. és a III. hadtest a város ellen indult, a IV. és az V. pedig a partra futott karakkát támadta meg. Ormík bizonyult a k?nnyebben felt?rhet? diónak: túler?nk hamarosan leküzd?tte a keményen ellenálló tengerészgyalogosokat. A partra futott toroni karakka legénysége viszont nagy szakértelemmel egyenlítette ki a létszámhátrányt, és három órás harcot igényelt, mire a hajó teljesen a kezünkre került.

  A hajógyártáshoz f?lhalmozott készletek megsemmisítése egyszer? feladat volt: a gerendák, k?telek és vásznak raktáraiba kátránnyal és naftával teli hordókat halmoztunk, majd felgyújtottuk ?ket. A szárazdokkok falait az utászaink rombolták le, így ezeket újra birtokba vette a tenger, a m?helyeket és gyárakat pedig f?lperzseltük, azokat a munkásokat, és hajóépít? mestereket, akik nem menekültek el id?ben, meg?ltük.

  A nagy hajót nem tarthattuk meg, mivel nem voltak hozzá tengerészeink Egy karakkát természetes t?zzel elpusztítani szinte lehetetlen, mert a toroni flotta épít?mesterei telerakják mindenféle véd?varázslattal. Ezért baltákkal vágtunk lékeket a hajó oldalába; kid?nt?ttük az árbocokat, és elégettük a vitorlákat, a kormánym?vet pedig szilánkokra hasogattuk. A hajón volt valamennyi nafta is, azt szétlocsoltuk a f?fedélzeten, és meggyújtottuk. Id? hiányában nem tudtuk javíthatatlanul megrongálni a hatalmas hajót, de arról gondoskodtunk, hogy a javítása sokáig tartson, és mivel a legénységét is lemészároltuk, arra számítottunk, hogy egy évnél korábban aligha állhat újra szolgálatba.

  Pusztításunkkal elégedetten elhagytuk a tengerparti várost, és visszatértünk a parttól távolabb futó útra. A k?vetkez? napokban gyorsan haladtunk el?re, az id?járás nekünk kedvezett. Az égbolt tiszta volt, napokig egy pehely hó sem esett, az úton pedig eléggé ?szet?m?r?d?tt a hó ahhoz, hogy a szekereket is megbírja, miután a kerekeket szántalpakkal cseréltük fel.

  Remor 60-án jelentést kaptam egy Abasziszba küld?tt kémemt?l, hogy az asziszok hadbalépése után ?sszeállított expedíciós hader?t, amelyet Rhin tartományba akartak átszállítani, elkezdték behajózni. Ez az er? nem volt túl nagy, mind?ssze 17 000 f?t tett ki, de joggal féltem attól, hogy az obasz falanxharcosok hatásosos ellenszernek bizonyulnak majd a mi nehézlovasságunk ellen. Azonkívül Abaszisz hadserege pár évvel korábban bizonyította, hogy üt?képesebb hader? még a toroni hadseregnél is, pedig azzal is eléggé meggy?lt a bajunk az eddigiek során.

  Az aszisz flotta 61-én bontott vitorlát Ifinben, és úgy számoltunk, hogy legfeljebb harminc nap alatt átszeli majd a Quiron-tengert, és kik?t Rhin partjainál. Mindenképpen el akartam kerülni, hogy a hadjárat további szakaszában egy egyesült toroni-obasz hader?vel a hátamban kelljen operálnom. Ezért elhatároztam, hogy mihelyt leromboltuk Secchust, a Melac Hormeion irányította toroni sereg ellen fordulok, és csatára kényszerítem ?ket, miel?tt még meger?s?dnének az obaszokkal.