El?készületeink

  A 3. hadsereget az ?sz folyamán kíváló formába hoztuk, talán még jobba, mint amilyen a háború el?tt volt. A tiszti és altiszti posztokat t?bbnyire fiatal, magabiztos, remekül kiképzett, és mostanra már harcedzett katonák t?lt?tték be. A f?tisztek hozzáértése és rátermettsége semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. A k?zkatonák egyszerre bíztak a tisztjeikben, és féltek t?lük, azonkívül valamennyien fittek voltak, és az ?sz alatt még a számos újoncba is sikerült belenevelnünk azt a vasfegyelmet és elszántságot, ami a 3. hadsereg zászlaját az elmúlt évben annyi diadalhoz juttatta.

  A hadsereg veszteségei az 1385 nyarától 1386 ?szének végéig terjed? id?szakban mintegy 15 százalékosak voltak. Ez a szám a ?tiszta” veszteségeket takarja, azok a katonák akik csak id?legesen váltak harcképtelenné, és id?vel visszatértek a szolgálatba, nem számítanak bele. úgyszintén nem számítottam be az V. hadtest veszteségeit, hiszen az orkok jelent?s veszteségeket szenvedtek már az el?tt, hogy csatlakoztak volna a 3. hadsereghez, újdonsült Uniós polgárokként. Egyébként az ? veszteségük mindent egybe számítva 30 százalék k?rül alakult.

  Végül, amikor Krassem havának 59. napján szemlét tartottam a teljes hadsereg felett, a harcoló személyzet létszáma a k?vetkez?képpen alakult az egyes hadtestekben.

  I. hadtest: 6318 f?. Ez a hadtest szenvedte az elmúlt év során a legkisebb veszteségeket, a Harneorok ?sszeszokottsága és fegyelmezettsége ezt biztosította. Azonkívül ennek a hadtestnek a f? ereje a k?zépnehéz lovasságból állt, ez pedig rendszerint nem vett részt a legnagyobb veszteségekkel járó k?zelharcokban. A toborzási gyakorlaton így nem kellett változtatnia ard Harneor tábornoknak – katonái továbbra is a családtagok, és a család familiárisai k?zül származtak. Még csak a szokatlanul fiatal korosztályokat sem kellett megcsapolni, a veszteségeket így is sikerült pótolni.

  II. hadtest: 11 512 f?. Ez a hadtest komoly veszteségeket szenvedett, így az újoncok száma is magas volt: alig kevesebb mint 3000. Tekintve azonban, hogy az Unióban volt némi ráhatásom a dolgok menetére, ezek válogatott regruták voltak, immár nem csak a dél-nyugati tartományból, hanem az egész országból. Els?sorban a kiváló min?ség? emberanyag volt az oka annak, hogy a zászlóaljakat az eredeti létszámnál magasabbra t?lt?ttük fel – kár lett volna veszni hagyni a jó alkalmat.

  III. hadtest: 11 547 f?. Mint látható végs? soron Chrysaleas hadtestének létszáma is n?vekedett, ugyanis az erigowi tábornok honfitársai k?z?tt roppant tekintélynek ?rvendett, amit az elmúlt év csak még jobban megn?velt. A szegény sorsú erigowiak, akikre a sork?telesség egyel?re csak részben terjedt ki, ki akarták venni a részüket a harcból – és a lehet? legjobb parancsnok alatt szolgálva.

  Stolen from its rightful author, this tale is not meant to be on Amazon; report any sightings.

  Kül?n érdemes itt kiemelni a két sokat emlegetett gyalogoszászlóalj, a 26. és 31. veszteségeit, amelyek mindkét alakulatnál meghaladták az 50 százalékot. Bár a katonák nagy része így kicserél?d?tt, a kifogástalan testületi szellem megmaradt, és az egymással való versengés sem szünetelt.

  IV. hadtest: 10 235 f?. Ennek az alakulatnak a legértékesebb részének, a pusztázó hadosztálynak a veszteségeit eleinte pótolhatatlannak tartottam. úgy sejtettem, hogy a sirenari elfek nem fogják felt?lteni ezt az ?t zászlót, de kellemesen csalódnom kellett. Az ?sszel elegend? elf veterán ?nkéntes érkezett, hogy bet?ltsük a sorokban támadt lukakat, így ennek a hadosztálynak a harci értéke nem csorbult. A haonwelliek és gianagiak szintén megtették, ami tellett t?lük – itt is sikerült hát egy csekély létszámn?vekedést elérnünk.

  V. hadtest: 11 357 f?. Az orkok nagyon súlyos veszteséget szenvedtek, kül?n?sen a háború els? szakaszában. Mint az olvasó nyilván emlékszik a pisztráng-tavi csatában a Vas Fiai elveszítették a tapasztalt tisztjeik nagy részét.

  Az ezt k?vet? harcokban viszont a h?si halottak fiai és unokái feln?ttek a feladatukhoz, valamint a fegyverfogható korba ér? ork korosztály kül?n?sen népes volt, így a veszteségeket nagyjából pótolni tudták. Emellett Ralk t?rzsf?n?k átmenetileg szakított azzal a gyakorlattal, hogy a legszegényebb ork nemzetségeket, a páriákat, nem engedték a rendes hadseregben szolgálni – mivel a fegyverzetüket és az ellátásukat mi fizettük, Ralk tábornok még kifejezetten ?rült is neki, hogy létszámon felüli ork zászlókkal gyarapodott.

  Az egész hadsereg harcoló személyzetének létszáma így 50 969 f?t tett ki, engem és segédtisztjeimet beleszámítva pedig kereken 51 000 f?t.

  A szemle napján már egyáltalán nem bántam, hogy Garyn da Ranga végül nem nevezett ki formálisan az egész hadszíntér parancsnokának, és az informális hatalmat is visszavette t?lem. Ha én lettem volna a parancsnok, akkor a 3. hadsereg legtehetségesebb f?tisztjei és tisztjei szétoszlottak volna az ?sszes t?bbi északi hadseregben, ahogy sorra el?léptetem ?ket. így azonban együtt maradtak, és utánozhatatlan együttest alkottak.

  Ahogy sorra vettem a szálegyenes sorokat, megszemléltem a makulátlan vérteket és fegyvereket, megvizsgáltam a katonákat a harmadik szememmel is. Nem láttam nyomát bizalmatlanságnak, vagy kételkedésnek, amely rendesen még a legjobb csapatokat is megk?rnyékezi, amikor háborúba indulnak. Volt persze félelem az elj?vend?t?l, aggódás az otthoniakért és honvágy, kül?n?sen a fiatalok k?z?tt. De két érzés, két szín, olyan er?teljesen t?nt ki minden katona aurájából, hogy háttérbe szorította az ?sszes t?bbit.

  A büszkeség és a magabiztosság.

  Egy gy?ztes hadsereg érzései.