Az Unió dél-nyugati tartománya – A Sz?vetség vezet?inek 1381-es tanácskozása

  Az els? benyomásom a parancsnokságom alatt álló tartományi seregr?l, és f?képpen a nemesi felkelésr?l kedvez?tlen volt. A határvédelmi alakulatok kivételével gyakorlatilag egyik egységem sem esett még át a t?zkeresztségen, a kiképzésük hiányos volt, lelkesedésük pedig mérsékelt, és ami a legf?bb, számuk kisebb volt a szükségesnél.

  A határvonal, amit a hadseregnek meg kellett óvnia, csaknem százkilencven mért f?ld hosszúságú volt (ebb?l mintegy százharminc mért f?ld volt a toroni birodalommal k?z?s határ), a rendelkezésemre álló mezei hadak pedig a Harneorokkal együtt is csak húsz gyalogos, és tizen?t lovas zászlót tettek ki, azaz ?sszesen tizennégyezer embert. Ezen kívül még a határ menti ?sszesen huszonkett? er?sségben harminc zászló gyalogos volt szétszórva (tizenkétezer f?). és rendelkezésemre állt még vagy harmincezer nemesi felkel?, sajnos mindenféle szervezettség híján, amib?l gondolható, hogy mennyire váltak volna ezek hasznomra.

  Szemben velem a határ túloldalán ott állt ugrásra készen Rhin és Gedaga-yggir tartomány jól képzett, egyenként negyvenezer f?s serege, tíz teljes légió, és ugyanennyi lovasezred; ezen kívül mintegy negyvenezer nemesi felkel?, és húszezer f?s határ?rség, harminchét er?sségben szétszórva. Vagyis a reguláris tartományi hadaknak legalább négyszeres túler?vel kellett volna megküzdeniük egy toroni offenzíva esetén.

  Elhatároztam a reguláris er?im, els?sorban a határ?rség megszaporítását: a nemesi felkel?k k?zül hamarjában besoroztattam tízezret, majd a Harneor-seregb?l rendeltem melléjük harcedzett tiszteket, hogy gondoskodjanak a kiképzésükr?l.

  Ezek után t?rpe hadmérn?k?ket fogadtam fel, mert a határ menti er?sségek nagyrészt elhanyagoltak és elavultak voltak, sok hadsereggel járható utat pedig szabadon hagytak. Végül a meglév?k meger?sítése mellett újabb tizenhárom felépítésében egyeztünk meg. Ezeket az építkezéseket a tartományi j?vedelmek sajnos messze nem fedezték, így kénytelen voltam kül?nadót kivetni, és a régenshez fordulni újabb pénzforrásokért, da Ranga pedig rendelkezésemre bocsátott hatmillió aranykoronát az államkincstárból, másik hatmillióból pedig tanácsomra hasonló építkezésekbe kezdett a személyes parancsnoksága alatt álló délkeleti tartományban.

  Nem elégedtem meg azzal, hogy a seregeimnek megfelel? kiképzést, és felszerelést biztosítsak, fontosnak tartottam, hogy az els? harci tapasztalatukat még békeid?ben megszerezzék, ezért rendszeres portyákat indítottam Toron ellen, válaszként a Birodalom bet?réseire. Ennek a csapatok moráljára és harcértékére kifejtett kedvez? hatás mellett az is fontos eredménye volt, hogy a toroni csapatok elhelyezkedésér?l is meglehet?sen pontos képet rajzolhattunk magunknak, ami a hiányosan m?k?d? kémszolgálatunk miatt egyébként lehetetlen lett volna.

  Minden igyekezetem és eredményem ellenére azonban be kellett látnom, hogy a dél-nyugati tartomány komoly toroni támadás esetén nem lesz képes magamagát megvédeni. éppen ezért elhatároztam, hogy a Sz?vetség vezet?ihez, a v?r?s hadurak tanácsához folyamodom segítségért.

  A Sz?vetség vezet?i általában két-három évente ülnek ?ssze, hogy megvitassák országaik ügyes-bajos dolgait. 1381. Raor havára éppen kit?ztek egy ilyen gy?lést, ezen kívántam a v?r?s hadurak és a t?bbi államf? elé tárni kéréseimet és javaslataimat.

  Mik voltak ezek?

  Els?sorban az 1. és 2. k?z?s hadsereg mintájára szerettem volna létrehozni egy 3. k?z?s hadsereget, minél t?bb állam részvételével. úgy gondoltam, egy ilyen nemzetk?zi hadsereg sikeres szereplése az elj?vend? háborúban segítene meggy?zni a Sz?vetség tagállamait arról, hogy seregeik egyetlen, k?z?s f?parancsnokság alá rendelése nem járna káros k?vetkezménnyel az egyes csapatok harcértékére, mint ahogy attól sokan tartottak abban az id?ben. Mivel azonban nem volt még k?z?s f?parancsnokság, az eddigi gyakorlat szerint, megalakulása pillanatában a hadsereg r?gvest kikerült volna a parancsnokságom alól, tehát, ha az Unió, jelesül a dél-nyugati tartomány is szerepet vállal az új seregben, az nemhogy n?velné, de még cs?kkenti is a k?zvetlenül rendelkezésemre álló er?t.

  Ahhoz, hogy a sereget az én parancsnokságom, vagyis a dwoon f?parancsnokság alá rendeljék, nekünk is kellett valami áldozatot hoznunk. Mi lehetett volna megfelel?bb erre a célra, mintha belemegyünk, hogy a dwoon fegyveres er?ket alárendeljék egy másik állam f?parancsnokságának? Ennek eléréséhez a Marnisst kellett meggy?zn?m ennek a lépésnek a fontosságáról.

  A Naptanács tagjai k?zül szerencsére sokan már szolgáltak fiatal tisztként az 1340-es háborúban, ahol a b?rük?n tapasztalták, milyen káros a sok nemzeti f?parancsnokság a hadm?veletekre, tehát hajlottak volna egy k?z?s f?parancsnokság létrehozására. Amit azonban én akartam az volt, hogy egy másik nemzetnek rendeljük alá a mi seregeinket, teljes egészében, remélve, mások is k?vetik majd a példánkat.

  Arról kellett tehát meggy?zn?m a Naptanácsot, hogy a mi példamutatásunk elengedhetetlenül szükséges a k?z?s f?parancsnokság létrej?ttéhez, és alárendeltségünk csak átmeneti lesz, kül?n?sebb gyakorlati k?vetkezmények nélkül. Hiszen a Sz?vetség t?bbi tagállamának is ugyanazok az érdekei, mint nekünk, és a f?parancsnokságok kül?nben is ritkán avatkoznak a hadm?veletekbe, t?bbnyire csak célokat és súlyokat jel?lnek ki a harcoló seregek parancsnokai számára.

  Szerencsére Garyn da Ranga, mint oly sok más esetben, ezúttal is magáévá tette az álláspontomat, és segítségemre volt, ami végül a Marniss legmakacsabb tagjait is meggy?zte az igazamról. Annyiban azonban vereséget szenvedtem, hogy nem Erigownak ajánlottuk fel a seregeink parancsnokságát, hanem Tarinnak. Az ervek fel?l ugyan én magam sem voltam túl jó véleménnyel, de azt el kellett ismernem, hogy a Sz?vetség derékhadát ?k adják, az erv államok vezet?je pedig tekintélye és gazdagsága folytán Erigow. Ez azonban már megfeküdte volna a legt?bb dwoon gyomrát, így a hagyományosan legh?bb sz?vetségesünknek tartott t?rpékre esett a választás.

  Unauthorized use: this story is on Amazon without permission from the author. Report any sightings.

  Ekkor már reménykedhettem abban, hogy egy nagyobb sz?vetséges hadsereget helyeznek a parancsnokságom alá.

  Voltak azonban más terveim is. A felállítandó sereg szükségleteinek fedezésén túl is nagy mennyiség? pénzt akartam kérni, hogy csatamágusokat fogadhassak fel a dél-quironeiai boszorkánymesterek k?zül. A Harneor-hadban minden zászlóra jutott egy csatamágus, és bár Doran mindent megtett, hogy kielégítse a fegyveres er?k igényeit, a legt?bb északi seregben csak minden harmadik zászlónak jutott hatékony csatatéri varázshasználó. Márpedig tapasztalataim szerint a sok nagyobb erej?, kül?nb?z? mágikus képzettségekben jártas varázshasználó nagyon rugalmas taktikát tesz lehet?vé, és ett?l eltekintve is gyakran d?nt? tényez? a csatákban.

  A kéréseken túl javaslataim is voltak, els?sorban az, hogy minden tagállam mérsékelje a békebeli kiadásait, és fordítsa a fennmaradó pénzt a reguláris hadsereg gyarapítására, valamint nemesfém-, és élelmiszertartalékok képzésére. Javasolni akartam, hogy a nemesi-, és népfelkeléseket képezzük ki a reguláris hadakhoz hasonló módon, és lássuk el ?ket megfelel? felszereléssel; a megn?vekedett k?ltségek fedezésére pedig minden tagállam vessen ki új adókat, illetve n?velje a meglév?ket.

  Fel akartam vetni annak a Toron-ellenes ?sszquironeiai sz?vetségnek a tervét, amit fentebb már vázoltam, és fel akartam ajánlani, hogy az obasz nagykirályhoz, mint volt alattvalója, és kedvelt hadvezére, magam megyek k?vetségbe.

  Az 1381-es tanácskozás azonban sok tekintetben csalódást okozott.

  A Sz?vetség vezet?i egyáltalán nem az általam várt tettvággyal veselkedtek neki a katonai kérdések megtárgyalásának, hanem el?sz?r napokon keresztül elvitatkozgattak mindenféle huszadrangú vámkérdésen, néhány határk? feltételezett áthelyezésén, és más hasonló fontosságú ügy?n.

  Mikor ennek a végére értek, és a katonai ügyek kerültek terítékre, Garyn da Ranga engedélyt adott, hogy el?terjesszem a kéréseimet, és a javaslataimat. Az Unió felajánlása, hogy alávetjük magunkat egyel?re a tarini f?parancsnokság utasításainak, és kés?bb, ha lesz ilyen, akkor a k?z?s f?parancsnokságnak, okozott némi meglepetést, de a példánkat egyel?re senki sem akarta k?vetni.

  Amikor el?adtam a 3. k?z?s hadsereg felállítására vonatkozó kérésemet, Ilanor és Tarin kivételével minden tagállam elzárkózott attól, hogy reguláris csapatokat bocsásson a rendelkezésemre, akár egyetlen zászlót is. Hiába érvelt a dwoon küld?ttség, hiába támogattak minket a t?rpék és az ilarok, hiába kértünk vagy k?ny?r?gtünk, egyáltalán nem jutottunk el?bbre.

  K?zben, noha a vitát a k?z?s hadseregr?l t?bbsz?r felújítottuk, napirendre kerültek más fontos ügyek is, és a d?ntéseket látva az északi Sz?vetség fennmaradásába, illetve vezet?i józan eszébe vetett hitem egyre fogyatkozott.

  Egy hónapig tartó eredménytelen k?télhúzás után, látva, hogy mind a terveimet, mind a javaslataimat sorra elvetik, haraggal, és reménytelenséggel eltelve úgy d?nt?ttem, hogy lemondok helyemr?l a dwoon delegációban. A j?v? ekkor igencsak s?tétnek tetszett el?ttem.

  Mégis hogyan remélhettük volna, hogy sikerrel szembeszállhatunk egy számbeli f?lényben lév?, jól képzett, a miénknél jobban vezetett ellenféllel, anélkül, hogy áldozatokat hoznánk? Ha elidegenítjük a lehetséges barátainkat? Hogyan remélhette volna bárki, hogy valaha is sikerül hatékony együttm?k?dést kialakítani az északi fegyveres er?k k?z?tt, ha kísérletet sem teszünk rá? Milyen sorsra juthatott volna a hadvezetés egységesítésének nagyra t?r? terve, ha már az els? próbatételen jóvátehetetlenül megbukott? és vajon miféle sors várhatott rám, miután hazámat rávettem, hogy mondjon le a függetlenségének egy nagy darabjáról – a semmiért cserébe?

  Egyik kérdésre sem volt megnyugtató válaszom. Azon a napon azonban, amikor már a tisztségemr?l való lemondás t?nt az egyetlen becsületes kiútnak s?tét helyzetemb?l, Toroff Nelhac, Tarin királya személyesen keresett f?l a szállásomon.

  Valószín?leg sejthette, hogy mi járhat a fejemben, mert el?sz?r is k?z?lte velem, hogy Tarin nem kíván visszaélni az Unió áldozatkészségével, az új f?parancsnokság tehát, ami Tarin és az Unió seregeit irányítja majd, k?z?s lesz. S?t mi t?bb, éppen a mai napon a színfalak m?g?tt folytatott tárgyalásokon Ilanor thánjai is rábólintottak ehhez az új katonai együttm?k?déshez való csatlakozásra, azzal a feltétellel, hogy mindhárom állam egyenl? számú f?tisztet delegál a vezérkarba, a f?vezér személyét pedig sorsvetéssel választják ki a három résztvev? v?r?s hadúr k?zül.

  Ezután szememre hányta, hogy bár jó érzékkel megláttam a bajt, a kezelés els? nehézségeire hajlandó lennék sorsára hagyni a beteget, noha még van remény a gyógyulásra. A mostani erv vezet?k, mondta, alkalmatlanok a posztjukra, ehhez kétség sem fér. Elreion erigowi herceg még soha életében ki sem tette a lábát országából, és kyren meg erven kívül semmilyen más nyelvet nem beszél. Ribal ereni herceg alig húsz esztend?s, és mindenféle b?lcsesség vagy belátás hiányzik bel?le. A haonwelli Ormon és a gianagi Edoll hercegek a béke emberei, és mivel egyikük sem ért a hadvezetéshez, képtelenek megítélni a javaslataim értékét. A tiadlani dorcha okos és hadban jártas ember, de túl büszke ahhoz, hogy hajlandó legyen bármilyen parancsnokot maga f?l?tt elismerni, és mivel az ? gondjaira bízott ország van kitéve leginkább egy esetleges toroni támadásnak, érthet?, hogy foggal-k?r?mmel ragaszkodik minden haderejéhez.

  Mindez azonban, folytatta a király, nem jelenti azt, hogy az erv népek behunynák a szemüket, hogy ne lássák a gondokat. S?t, sok magas rangú erv államférfi valójában rokonszenvezik a terveimmel, és hajlandóak meghozni a szükséges áldozatokat ahhoz, hogy a Sz?vetség képessé váljon Toron legy?zésére a küsz?b?n álló háborúban. és, bár a mostani erv vezet?k ilyen vagy olyan okokból nem sokat adnak ezekre a véleményekre, nem lehetetlen, hogy a helyzet a k?zelj?v?ben mégiscsak változni fog, mégpedig a terveimnek, és ezáltal az északi Sz?vetségnek kedvez?bb irányba.

  Tehát f?l?sleges kétségbeesni – ezek voltak a király utolsó szavai, én pedig hittem neki. Visszatértem az Unióba, és folytattam a rám bízott munkát.

  Egy hónappal kés?bb az erigowi tisztikar memorandumot intézett az uralkodóhoz, amelyben felszólította, hogy ne vonakodjon t?bbé az Erigow érdekében is szükséges lépéseket megtenni, és nyújtson segít? kezet a 3. k?z?s hadsereg felállításához. R?videsen a haonwelli és az ereni tisztikar is k?vette az erigowiak példáját, magas rangú gianagi tisztek pedig kilátásba helyezték a lemondásukat, arra az esetre, hogy továbbra sem t?rténnének lépések a 3. hadsereg ügyében.

  Ilyen mérték? megmozdulást már az erv hercegek sem hagyhattak figyelmen kívül. A rendes hadseregb?l ugyan továbbra sem voltak hajlandóak csapatokat a rendelkezésemre bocsátani, de engedélyt adtak rá, hogy országuk lakosságából egységeket toborozzam, és vállalták, hogy ezek ellátásáról és zsoldjáról gondoskodnak, ha én el?teremtem a pénzt a felszerelésre. Tiadlan erre sem adott engedélyt, de ahhoz képest, hogy már minden reményemet elveszítettem vállalkozásom sikerére, igazán elégedett lehettem az elért eredményekkel.

  1381. Trekam havának 2. napján a 3. hadsereg hivatalosan is megalakult, toborzóbizottságai pedig megkezdték a munkát Tiadlan kivételével az északi Sz?vetség ?sszes tagállamának területén.

  Az Unió j?vedelme akkoriban 30-35 millió aranykorona lehetett évente, és ebb?l legalább 20 milliót elvitt a hadsereg fenntartása.