újabb gedaga-yggiri hadjárat és lópestis

  A ran-reeli csata után nekiláttunk, hogy ugyanúgy birtokba vegyük Gedaga-yggirt, mint ahogy Rhin tartomány északi részét is uralmunk alatt tartottuk a végvárai révén. A tartomány hatávárainak nagy részét ezúttal is ostrom alá akartuk venni, de a seregeink ellátása akadozni kezdett. Az eddigi hadjáratok is a végletekig megterhelték a nem túl olajozottan m?k?d? ellátmányszállításunkat, és most egy toroni mesterfogás végzetes csapást mért rá – lópestis t?rt ki az állataink k?z?tt. A járványt nem vettük id?ben észre, mert mind a lovak, mind az ?szvérek tünetmentesek a betegség els? pár napjában.

  A mágikusan gerjesztett emberi járványoknak sokkal k?nnyebb útját állni, mint a lovak t?meges megbetegedésének. Az emberek szólnak, ha rosszul érzik magukat, így a betegség korai szakaszában elkül?níthet?ek. Emberek részére vannak kórházaink, amelyekben nem csak papok, hanem orvosok is dolgoznak, így a mágikus úton kívül a természetes gyógyulás is lehetséges. és a toroniaknak k?sz?nhet?en az emberi járványokkal már rengeteg tapasztalatunk volt, nem okoztak pánikot, hanem rutinszer?en megtettük a szükséges intézkedéseket. A háború folyamán a Dwyll Unióban egyetlen járvány sem k?vetelt ezer f?nél t?bb áldozatot.

  A lópestissel viszont ez volt az els? találkozásunk, és mondhatom, hogy elég rémiszt? volt. Amikor az els? megbetegedések jelentkeztek nem tettünk semmit, mivel nem gondoltuk, hogy komoly bajban lennénk. Azután napokon belül az egész Unióban megsokasodtak a beteg állatok. Ekkorra már annyi megfert?z?d?tt, hogy, ha az ?sszes papunk csak lovak és ?szvérek gyógyításával foglalkozott volna, akkor sem lettünk volna képesek gátat vetni a járvány terjedésének.

  Szemléltetésül ennek a rettenetes betegségnek a pusztító erejére leírom a járvány lefolyását a 3. hadseregben.

  A 3. hadseregben mintegy hetvenezer ló és ?szvér szolgált: minden lovasunknak átlagosan három lova volt, ?sszesen 55 000. Ezen kívül 15 000 ?szvért használtunk teherhordásra; mind a gyalogság, mind a lovasság ?ket használta. Ezek vitték az ostromfelszereléseket, valamint a szén-, és acélkészletünket. Néha használtunk persze ?k?rfogatokat is, de ezeket sokkal kisebb számban, mert lassabbak voltak az ?szvéreknél, és a haladáshoz útra is szükségük volt. A lópestis idején ?sszesen valami negyven szekerünk lehetett az egész seregben, és azok is csak olyasmiket cipeltek, amik egymagukban súlyosabbak voltak annál, hogysem az ?szvérekre málházhattuk volna ?ket: az ostromgépek nagyobb részei, a faragott k?vek, amiket l?vedéknek használtunk, gerendák, amiket er?dítésnél használtunk.

  Az els? megbetegedések a hadseregben Terseir 31-én jelentkeztek, ekkor éppen Ríchem ostromához készültünk. 34-én már t?bb mint ?tezer beteg állatunk volt, és hiába szigeteltük el ezeket, újabb és újabb állatok betegedtek meg. Kénytelenek voltunk levonni a k?vetkeztetést, hogy a betegség már a lappangási id?szakban is fert?z.

  K?zben minden papi személy a hadseregben, aki képes volt a gyógyításra, latba vetette a mágikus hatalmát. Azokat az állatokat, amelyeket ily módon kikúráltunk, és teljesen egészségesnek tekinthettünk, elkül?nítettük.

  De nem tudtuk olyan gyorsan gyógyítani az állatokat, mint ahogy a betegek száma emelkedett, a lappangási id?szak elmúltával pedig a lópestis igen gyors lefolyású betegség, és a beteg állat ?t-nyolc napon belül elpusztul, vagy meggyógyul magától. A halálozási arány pedig elképeszt?en magas, segítség nélkül ?t lóból négy hal bele a betegségbe, a szívósabb ?szvéreknél pedig tízb?l hét.

  Terseir 36-ára már t?bb mint háromezer állatunk pusztult el, és legalább harmincezer megbetegedett. A mágikusan kikúrált állatok k?z?tt ismét kit?rt a járvány, de azokat amelyek természetesen gyógyultak ki, t?bbé nem támadta meg.

  Ráj?ttünk, hogy az egészséges állatokat egyesével el kell kül?nítenünk, amíg biztosak nem lehetünk benne, hogy a járványt teljesen megfékeztük. Akkora karámrendszert kellett volna építenünk, amelyben minden lovat egyesével el tudtunk zárni. Ehhez azonban nem állt a rendelkezésünkre sem elegend? épít?anyag, sem munkaer?. Az orkokon kívül ekkor már amúgy is mindenki csak a lovak ápolásával, illetve az ellátmány biztosításával foglalkozott – ?kr?s fogatokból egyszer?en nem volt elég, hogy kielégítsük a hadsereg élelmiszerigényét, így sok katonát ideiglenesen ?szvérként alkalmaztunk. Az V. hadtest pedig ezekben a napokban egyedül látta el a hadsereg védelmét, nekik a lovak mellett úgysem vehettük hasznukat. Ríchem ostromát ekkor már rég feladtuk, bár a lópestis a várhoz sz?gezett minket, egyedül arra vigyáztunk, hogy a toroni határ?r?k rajtunk ne üssenek.

  A járvány Terseir 42-én érte el a tet?pontját hétezer állatunk addigra meghalt, és mindegyik megfert?z?d?tt, míg a gyógyultak száma alig húszezer volt. Az utolsó megbetegedés Terseir 47-én t?rtént, 48-a után már nagyjából biztosak lehettünk benne, hogy a járványt felszámoltuk.

  A veszteségek azonban félelmetesek voltak. Hetvenezer hátasállatunkból húszezret kellett elégetnünk – a teljes állomány csaknem harmada odaveszett! és a 3. hadsereg az ?sszes k?zül a legjobban volt ellátva papi személyekkel; az 1. dwoon hadsereg például a lovainak t?bb mint a felét elveszítette, a hátországban pedig még rosszabb volt a helyzet.

  A lópestis nehezen terjedt át az Unióból, mert az északi tartományok kevésbé voltak fert?z?ttek, és idejében lezártuk a határokat, de a végén a járvány mégis elérte az erv országokat, majd Ilanort és Tarint is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mire ez megt?rtént a toroni seregek már mind odahagyták Tiadlant, nyugaton pedig éppen nem állomásozott jelent?sebb erejük, mert a beteg lovakkal és ?szvérekkel megterhelt seregeink k?nny? zsákmányt jelentettek volna.

  A gedaga-yggiri hadjárat els? szakasza tehát csúfos kudarc volt. Amint a lóállomány úgy-ahogy meggyógyult, a seregeink felkerekedtek, és egyesével visszahúzódtak baráti területre. A hátországban valamennyire pótolni tudtuk a lóhiányt, de ez azt jelentette, hogy a hadsereg kénytelen volt magánszemélyekt?l lovakat rekvirálni.

  The tale has been stolen; if detected on Amazon, report the violation.

  A gazdaság pedig már a lópestist is kell?en megszenvedte, ez az újabb csapás azt jelentette, hogy a kereskedelem gyakorlatilag meg fog bénulni. Szerencsére a pénztartalékaink még messze voltak a kimerülést?l, ezért volt rá lehet?ségünk, hogy a veszteségeinket külf?ldi lovak behozásával pótoljuk.

  A régens azonnal k?veteket küld?tt az erv államok fejéhez, és javasolta, hogy alapítsanak egy k?z?s bizottságot, amely a Sz?vetség ló-, és ?szvérigényét külf?ldi vásárlásokkal elégítené ki. Ez fontos volt, hiszen ha minden érintett tagállam kül?n próbál állatokhoz jutni, akkor verseny j?n létre az országok k?z?tt, ami csak felhajtja az árakat. Afel?l pedig nem volt kétsége senkinek, hogy ezek az árak akkor is kell?en magasak lesznek, ha a Sz?vetség tagjai együttesen lépnek fel.

  Az északi államf?k ez egyszer hajlottak a jó szóra, és a szokásosan lassú ügyintézést?l is eltekintettek: Terseir végére a bizottság már f?l is állt, és sorra küldte szét az ügyn?k?ket; a legt?bbet a nyugati nomádokhoz, de jó néhányat a dél-quironeai városállamokba is.

  K?zben a hadm?veletek sem álltak meg, ha le is lassultak. Az ellátási válságot végül megoldottuk, bár ezzel súlyos csapást mértünk a gazdaságra, de remény volt rá, hogy még abban az évben k?nnyíthetünk a magánszemélyek helyzetén is.

  A nyár azonban eltelt, és a gedaga-yggiri várak k?zül még egyet sem sikerült elfoglalnunk. Id?k?zben Füstvár k?rül a népfelkel?k ismét ostromra alkalmassá tették a terepet, de csekély számuk miatt az ostromgy?r?t nem tudták elég szorosra vonni. A két tarini hadsereget ideküldtük, úgy számítva, hogy az ?sz és a tél során már nem kell toroni felment? seregek miatt aggódnunk.

  Az ilanori seregek az Unióban maradtak: a lópestis ?ket érintette a legérzékenyebben. Az 1. és 2. dwoon hadsereg, a nemesi felkelés hadtestei, és a 3. k?z?s hadsereg pedig a még toroni kézen lév? három legnyugatibb gedaga-yggiri várat vette ostrom alá: Bernongot, Ríchemet, és Gartust.

  Az ?sz folyamán nem tartottunk toroni felment? seregekt?l, tekintve, hogy a keleti seregekkel szemben továbbra is ott voltak az ervek. Bármilyen csekély teljesítményt nyújtottak is a nyáron, létszámban alig maradtak el a toroniaktól, tehát számolni kellett velük. El-Cirjem seregének újrafelfegyverzése ugyan már folyamatban volt, de úgy gondoltuk, hogy százezer fegyverzet el?teremtese még nem elég, hogy a demoralizált, vert sereget újra üt?képessé tegyék.

  Mint kiderült az el?bbiben nem volt igazunk, de az utóbbiban igen. El-Cirjem serege az ?sszel már nem mozdult Jegenb?l, keletr?l viszont komoly er?sítést kapott Gedaga-yggir tartomány. Húsz légiót, és ugyanennyi lovasezredet vonultatattak fel ellenünk a császár hadvezérei, vagyis az egész keleti haderejük nagyjából egyharmadát átirányították nyugatra.

  A toroniak nagyon ügyesen titokban tartották ezt a hadmozdulatot, és mire tudomást szereztünk ennek a seregnek a k?zeledtér?l, már csak ?t mért f?ldre voltak a 2. dwoon hadseregt?l, amely Gartust, a három gedaga-yggiri vár k?zül a legkeletebbre fekv?t ostromolta.

  R?vid id?n belül másodszorra kellett visszavonulnunk otthagyva az ellenséges várak ostromát. A katonákat ez meglehet?sen ingerültté tette. A 3. hadsereg tisztikara nem elégedett meg a csendes zúgolódással sem, hanem k?veteket küldtek hozzám, hogy azon nyomban vezessem ?ket harcba.

  Mi tagadás, a hátrálás nekem sem volt kedvemre való. A bernongi fiaskó, és aztán a sz?rny? lópestis igencsak rátelepedett az én kedélyemre is, és a lovaink t?meges legyilkolásáért ugyanúgy bosszút akartam állni, mint minden emberem, aki valaha is szolgált a lovasságnál.

  így aztán csapdát állítottam az ellenséges hadsereg el?védjének. A 3. hadsereg Raor 22-én ismét elvonult Ríchem alól, de csak lassan meneteltünk, hagytuk, hogy az ellenség beérjen minket. A 2. dwoon hadsereg parancsnoka, akinek a csapatai m?g?ttünk haladtak az úton, nem tudta mire vélni a dolgot, de amikor feltártam el?tte, hogy rajtaütést tervezünk, ? is készséggel belement a dologba.

  A szigorú titoktartás, és a katonák feltétlen engedelmessége ezúttal is kulcsszerepet játszott: csak a tábornokaim, és a 2. dwoon hadsereg parancsnoka tudott a tervr?l.

  Raor 24-én napszálltakor az ellenséges el?véd alig fél mért f?ldre volt a mi hátvédünkt?l. Szokás szerint tábort vertünk, árkot ástunk, és emeltünk egy kisebb f?ldsáncot. Azután f?lkerekedett a IV. és az V. hadtest, sarkon fordult, és megindult a toroniak felé. Ralk tábornok letért az útról, és az ellenség hátvéde m?gé került. Az éjszaka teljesen s?tét volt, a kék hold aznap éjjel nem látszott, és mire a v?r?s hold felkelt, az ellenséges el?véd megsemmisült.

  Az els? csapást Liromag pusztázói és vadászai mérték, a s?tétben is remekül látó elfek lenyilazták az ?rszemeket. Mire az a néhány, aki megmenekült, fellármázta a tábort, már rajtuk voltak nyugatról az ereniek és a gianagiak, keletr?l az orkok.

  A toroni hadvezér, Marok Sijar tábornok, személyes sértésnek vette, hogy az el?védjét gyakorlatilag az orra el?tt mészároltuk le, és másnap minden erejét megfeszítette, hogy utólérjen minket.

  Az út t?rténetesen éppen egy erd?ben t?nt el azon a helyen, ahol a toroniak utolértek minket. Az élen haladó légió ostoba módon megtartotta a menetoszlop felállást, és a gyorsabb haladás érdekében az oldalvédjeit is bevonta, így aztán mi sem volt k?nnyebb, mint darabokra szaggatni a lesben álló I., II., és III. hadtesttel, amíg a IV. hadtest feltartóztatta a t?bbi toroni egységet. Miután az erd?ben lesben álló íjászok véres fejjel zavarták vissza a fák k?zé rontó hadoszlopot, a toroni f?vezér ráj?tt, hogy célszer? lesz szétbontakoztatni a katonáit a k?vetkez? roham el?tt, de mire ez megt?rtént mi már árkon-bokron túl jártunk az eddiginél sokkal jobb hangulatban.

  Sijar tábornokon meglátszott, hogy az elmúlt egy évben az ervek ellen hadakozott: még mindig nem tudta elhinni, hogy bolonddá tettük, és továbbra is olyan óvatlanul ragadt a nyomunkba, hogy pár kisebb rajtaütést kénytelenek voltunk végrehajtani ellene 26-án, és 27-én. 27-én estefelé átléptük Rhin és Gedaga-yggir határát, ide pedig Sijar nem k?vetett minket, hanem ostrom alá vette azt a két gedaga-yggiri várat, amit el-Cirjem átadott nekünk.

  Gedaga-yggiri hadjáratunk másodjára is dicstelen véget ért, Füstvár ostromát is ismételten kénytelenek voltunk feladni. A nyár súlyos harcai és megpróbáltatásai után kétséges volt, hogy kivérzett zászlóink hogyan teljesítenének ezzel az új, és hatalmas toroni sereggel szemben. Elhatároztuk tehát, hogy az ?sszel már semmilyen hadmozdulatba nem kezdünk, el?sz?r felt?ltjük a hadseregeinket. Az ilanori és dwoon sorozóbizottságok már így is szünet nélkül járták a két országot, a tariniak pedig, akik eddig ?nkéntes hadsereget tartottak fenn, hozzákezdtek a sorozáshoz.

  A 3. hadsereg, legalábbis az Unión kívülr?l származó része, továbbra is ?nkéntes alapon m?k?d?tt. Az 1385-?s év azonban kifejezetten vonzóvá tette a hadsereget a dics?ségre vágyó fiatalok, és a helyzetükb?l kit?rni akaró szegények számára, így aztán továbbra sem szenvedtünk hiányt a legjobb min?ség? emberanyagban, míg a reguláris ereni hadseregben már el?fordult, hogy karhatalommal kellett kényszeríteni a besorozottakat, mert egyszer?en megpróbáltak elsz?kni a bizottságok el?l. A kiképzésben én a toroni módszer híve vagyok, vagyis szeretem, ha az újoncok katonaéletük els? pillanatától a a j?v?beli bajtársaik mellett vannak, de megadtam a szabadságot a hadtestparancsnokaimnak, hogy ebben a kérdésben a saját szakállukra d?ntsenek, így Chrysaleas inkább kiképz?zászlóaljakat állított fel.