– Nem mered megdobni a bengát.

  A szóban forgó benga Lamar, az óriás volt, aki már két hónapja aludt megszakítás nélkül a várárokban.

  – Hmpf… én megdobom, de utána te j?ssz!

  Hafax teli er?b?l elhajította a kavicsot, ami halk koppanással pattant le az óriás hátáról. Lamar békében szuszogott tovább.

  – Hát ez nem volt egy nagy truváj – jegyezte meg Onyx lebiggyesztett szájjal. – Ne direkt ?t dobáld, hanem ívesen, mint a mozsárágyú!

  Volt ebben ráció: a várfal tetején álltak, a faltól két lépésre kezd?d?tt az árok, Lamar meg akkora volt, mint egy ostromtorony elfektetve. Versenyezni itt csak l?elmélet terén lehetett.

  Hafax és Onyx az 1704R. számú palánkvár katonái voltak. Az er?sség annyira jelentéktelen volt, hogy a Hadügyminisztérium nevet sem adott neki, csak egy hivatkozást, hogy hányadik sor hányadik oszlopában található a k?ltségvetésnek. Elméletileg a határvédelem volt a feladata, de ezt a határt nem volt mit?l megvédeni. A k?rnyez? vadont lakó óriások jámbor természet?ek voltak: ha nem bántották ?ket, ?k se bántottak senkit. A tápláléklánc k?vetkez? fokán a hiúzok helyezkedtek el. A legk?zelebbi település kétnapi járóf?ld. A legnagyobb ellenség az unalom. Mivel az 1704R. hely?rsége kizárólag t?rpékb?l, a királyság legdolgosabb népének tagjaiból állt, ez az ellenség valós veszélyt jelentett. Hafax és Onyx er?t és bajtársakat nem kímélve küzd?tt ellene.

  Az utóbbi tehát a megbeszéltekhez híven dobott, a kavics felrepült, ám a szél miatt elvétette az óriást. Hafax sokat tudón hümm?g?tt, aztán leballagott a várudvarra, hogy felhozzon néhány macskak?vet a tartalék készletb?l. Masszív, négyfontos koloncok voltak, ezeket már érdemes volt nekifutásból dobni. Hafax ráfutott, megküldte. A két t?rpe izgatottan számolta, hány szívdobbanás alatt találja telibe az óriást.

  – Kilenc!

  – Egy zacskó dohányt teszek egy pipat?mésnyi ellen, hogy überelem!

  Kezet ráztak, Onyx f?lmarkolt egy k?vet, és a leveg?be hajította. Tizenegy szívdobbanás után kettéhasadt Lamar lapockáján. Az óriás kicsit fészkel?d?tt, de nem ébredt f?l.

  – Megdobom a húszat – jelentette ki Hafax nagy mellénnyel.

  – A húszat csak parittyával fogod megdobni.

  Hafax csillogó szemekkel rohant az ?rszobára a fegyverért.

  – Zacskó dohány, egy t?mésnyi ellen? – kérdezte Onyx, csak a miheztartás végett. A kollégája kezet adott erre is, megp?rgette a parittyát, a k? pedig elementáris er?vel csapódott a gyilokjáró hátsó falának. Onyxból kit?rt a r?h?gés. Hafax rád?rrent, hogy hallgasson, és újra próbálkozott. Huszonnégy szívdobbanás után a k?darab ripityára t?rt az óriás derekán. Lamar sután megvakarta a helyét. Onyx k?vetkezett. Huszonnyolc szívdobbanással megint nyert.

  – Ez így béna – d?rm?gte Hafax a szakállát gy?r?getve. – Nem kell hozzá ész.

  – Akkor mit csináljunk, te tudósok gy?ngye?

  If you stumble upon this narrative on Amazon, be aware that it has been stolen from Royal Road. Please report it.

  – Hozzuk ki a katapultot.

  Onyx gyanakodva nézett a bajtársára.

  – Szívatsz.

  – Nem én! Figyelj: a parittyával akárki tud magasra l?ni, de a katapulttal? A várfalról? Hét-nyolc lépésre távolságra?

  Onyxnak el kellett ismernie, hogy ebben volt kihívás. Egy órába telt, mire a katapultot beüzemelték, mert soha nem volt még használatban. Viszonylag kis darabnak számított: vész esetén akár egyetlen katona is tudta kezelni, negyven fontnál nagyobb k?veket viszont nem volt érdemes kil?ni vele. A csekély l?távra tekintettel h?seink egy százfontos b?szmülettel próbálkoztak el?sz?r. Meglepetésükre ki tudták l?ni. Még nagyobb meglepetésükre eltalálták vele Lamar hátát. Legnagyobb meglepetésükre pedig még erre sem ébredt fel.

  – Szerinted hányadikra fog f?lkelni?

  – A harmadikra.

  – Zacskó dohány, egy t?mésnyi ellen, hogy a hetedikre.

  Nem volt visszaút. Bet?lt?tték a k?vetkez? százfontos sziklát. Beigazították a katapultot. Amikor kioldották, a gép kis híján leugrott a várfalról. A k? telibe kapta az óriás loncsos fejét. A t?rpék lélegzetvisszafojtva várták, t?rténik-e valami. T?rtént.

  A várárok mindkét irányba négy lépést tágult, ahogy Lamar f?lpattant bel?le. A várfal c?l?pjei derékba t?rve kihajlottak, a gyilokjáró megborult kifelé. A két t?rpe csak azért tudott biztonságosabb falrészre szaladni, mert az óriások lomhák. Ett?l azonban még nem kevésbé ijeszt?ek. F?leg vérz? fejjel és vérben forgó szemekkel.

  – Miccsiná'tok tik meg?

  Mintha a mennyek d?rdültek volna meg. Lamarnak nagyjából a válláig ért a várfal. Hafax k?pni-nyelni nem tudott a rémülett?l. Ha nem találnak ki valamit, a melák nemhogy ?ket, de az egész 1704R-t letarolja. Ezzel Onyx is tisztában volt. Azóta nem érezte magát ilyen fantasztikusan, hogy kilenc éve bevonult.

  – Amíg anyád a trollokkal hál? – vetette oda foghegyr?l az óriásnak. Hafax halálsápadtan rámeredt. Onyx fapofával végignyalta a fogait a csukott szája m?g?tt, majd hozzátette:

  – Kihívunk párbajra!

  Lamarnak elborult az agya. El?sz?r a várfalat akarta mindenestül kitépni a helyéb?l, ám mire eljutott idáig fejben, Onyx már egy bástyával odébb járt, élete csúcsát futva a gyilokjárón. Az óriás utána. Hafax magára maradt. Gyorsan számba vette a lehet?ségeit, aztán nekilátott f?ltekerni a katapultot.

  Onyx m?g?tt gyufaszálként t?rtek a várfal gerendái. Riadókürt?k harsantak. A várudvar megtelt fejvesztve rohangáló bakákkal és üv?lt?z? ?rmesterekkel. Lamar feje most már a zajtól is fájt. Vállával bezúzta a falat, és elkezdte forgáccsá aprítani az 1704R-t.

  Hafax k?zben nagy kínnal-keservvel felhúzta a katapultot. Ezen a ponton már nem volt helye h?sk?désnek: bet?lt?tt egy húszfontos k?vet a kanálba, irányzott és l?tt. Fejre próbált célozni.

  Diónyi kavics gurult végig a szekérúton. Mikor megállt, kisvártatva tovább rúgta egy vasalt t?rpebakancs. Hafax és Onyx ráér?sen bandukolt a civilizáció felé. Felszerelésük t?bb szempontból sem felelt meg a katonai szabályzatnak, de a csatabárdjuk megvolt, rendelkeztek továbbá egy darab csutkapipával, fél zacskó kapadohánnyal, egy t?zszerszámmal valamint egy hordócska ?regs?rrel. Ez utóbbiról úgy tippelték, nem fogja megérni a hajnalt.

  – Te akarsz jelentkezni a kerületi parancsnokságon?

  A fenti kéttalléros kérdést Onyx tette f?l. Hafax hümmentett egyet, mint aki komolyan fontolgatja.

  – Kizárt dolog – válaszolta aztán mély meggy?z?déssel. Lamart ugyan sikerült leterítenie, de akkor sem úsznák meg a hadit?rvényszéket.

  – Akkor mi legyen? – kérdezte Onyx, el?re félve a választól.

  – A Harcosok Céhe fejpénzt fizet a levágott sz?rnyek után.

  – Ezt meg honnét tudod?

  – Perlux ?rmestert?l. Náluk szolgált, miel?tt határ?r lett. Azért j?tt a végekre, mert belefáradt az izgalmakba.

  – Egyem a zúzáját. Mennyi a fejpénz?

  – Egy trollfog tíz arany, egy minotaurusz szarv meg kétszáz.

  Onyx rágcsálta a szakállát néhány percig, mire megszólalt.

  – Megbontjuk a s?rt?

  – Még szép!