Amarah hónapokon át edzette Vyth-et. Egyik napon a szokásos id?ben, a megszokott edz?helyen találkoztak.

  "Vyth. Ez lesz az utolsó nap, amikor együtt edzünk, legalábbis egy ideig biztosan." szólt Amarah.

  "Hogyhogy? Valami fontos j?tt k?zbe? Hiszen még annyi mindent tanulhatnék t?led." válaszolta Vyth.

  "A minap beszéltem Aryn F?pappal, és egy fontos feladatot bízott rám. Err?l majd kés?bb beszélek b?vebben, de egyel?re nem mondhatok t?bbet. Viszont szeretném látni, mennyit fejl?dtél az utóbbi hónapokban. Kérlek, mondd el r?viden, miket tanultál. Nem szükséges részletezned."

  Vyth kihúzta magát, majd elkezdte sorolni a tanultakat.

  "A tanításod alatt elméleti és gyakorlati ismereteket is szereztem. Az elméletben megismertem a mágia négy alap természetét. A F?ld, Víz, T?z és Leveg? mágiát." kezdte. "Ha kett? vagy t?bb alapmágiát megfelel?en kombinálunk, új természet? mágiákat hozhatunk létre, mint például Fém, Kristály, Jég, Méreg vagy Lélek mágia. De számtalan más változat is létrehozható, ha a mágus elég ügyes és tapasztalt."

  "Helyes, pontosan így van." mosolygott Amarah. "Az elméleti tudásod kifogástalan. A kardforgatásodat most nem teszem próbára, hiszen a mágiahasználat az a terület, amiben a nulláról kellett indulnod. Kérlek, mutass be néhány varázslatot."

  Vyth bólintott, majd a k?zelben álló tesztbábú felé fordult. Jobb karját el?renyújtotta, tenyerét felfelé tartotta. Ahogy a testében lév? energiát a tenyerébe ?sszpontosította, kisebb lángok kezdtek kialakulni, amelyek lassan egy szabályos t?zgolyóvá formálódtak. R?vid ideig lebegtette a tenyerében, majd célba vette vele a bábút, és elhajította. A t?zgolyó eltalálta a célpontot, kisebb robbanással sérülést okozva rajta.

  "Nagyon jó." bólintott Amarah. "A t?zgolyód stabil, a célzásod pontos. Az erejét még lehet fejleszteni, de határozottan ügyes munka volt."

  "K?sz?n?m." mosolygott Vyth.

  "Nos, akkor nézzük a k?vetkez? varázsla..." kezdte Amarah, amikor egy Ezüstlovag lépett be az edz?helyre.

  "Amarah Ezüstlovag." szólította meg tiszteletteljesen. "Aryn F?pap hívatja. Azt üzeni, szeretné a tervezettnél korábban elküldeni a feladatra, amit ?nre bízott. Kéri, hogy haladéktalanul jelenjen meg a Templomban."

  "K?sz?n?m az üzenetet." bólintott Amarah, majd Vyth-re pillantott. "Gyere velem. Egyenesen a Templomba megyek. Igaz, most nem j?hetsz be velem, de legalább részletekben el tudom mondani neked, miért nem tudjuk folytatni az edzéseket."

  Vyth szomorúan bólintott, majd mindannyian elindultak az edz?helyr?l.

  Mik?zben Amarah és Vyth a Templom felé igyekeztek, Amarah megpillantotta a szomorúságot Vyth arcán. Csendben a vállára tette a kezét.

  "Ne aggódj, Vyth. Amint végeztem a feladatommal, folytatjuk az edzéseket." próbálta megnyugtatni.

  "Jó lett volna még most folytatni. Nem érzem magam felkészültnek... Mi lesz, ha én is kapok valamilyen feladatot, amíg távol vagy?" kérdezte Vyth.

  "Ne beszélj butaságokat. Sokat fejl?dtél. Ha figyelembe vesszük, hogy az alap kiképzésedet nem fejezted be, miel?tt Ezüstlovaggá váltál volna, akkor igazán figyelemre méltó, amit elértél r?vid id? alatt. Csak a magabiztosságoddal van még némi gond."

  "K?sz?n?m a tanítást és az elismerést. Remélem, igazad van." mosolygott Vyth, bár a szomorúság még nem t?nt el teljesen az arcáról.

  Ahogy megérkeztek a Templomhoz, megpillantották a bejáratnál Aryn F?papot. Aryn Vyth-re pillantott.

  "Vyth, te mit keresel itt?" kérdezte kissé meglepetten.

  "Csupán elkísértem Amarah-t, Aryn F?pap." felelte Vyth.

  "?rül?k, hogy így tettél, mert igazából veled is szeretnék beszélni. Pontosabban mindkett?t?kkel, hiszen téged is érint az, amit Amarah-tól szeretnék kérni." mondta Aryn, majd intett nekik. "Gyertek, fáradjunk beljebb."

  Hárman elindultak a Templomban, a F?pap terme felé.

  A terembe érve helyet foglaltak egy nagy asztalnál.

  "Vyth, feltételezem, már tudod, hogy az edzéseket egy id?re abba kell hagynotok." kezdte Aryn.

  Vyth bólintott. "Amarah említette, de az okát nem mondta el."

  "Aminthogy kértem is t?le, hogy ne árulja el senkinek. Viszont most elmondom neked is. Nem tudom, mennyire vagy tisztában a Lovagok rangrendszerével."

  "A rangrendszerrel? Arra gondolsz, hogy vannak az ?rz?k, felettük pedig az Ezüstlovagok?" kérdezte Vyth.

  "Pontosan. Bár k?ztes rangok is léteznek, mint például a F?parancsnok, akit már ismersz. De az Ezüstlovagok felett áll még egy rang, az Aranylovagok."

  "Aranylovagok? Ezt még sosem hallottam."

  "Nem csoda. Az Aranylovagok Ylena Istenn? k?zvetlen szolgálatában állnak. általában az ? parancsait teljesítik, én pedig k?zvetít?ként adom át nekik az utasításokat, ha az Istenn? elfoglalt."

  Vyth elgondolkodott, majd Amarah-ra nézett.

  "Ez azt jelenti..." kezdte.

  "Igen." vágott k?zbe Aryn. "Ylena Istenn? személyesen kérte fel Amarah-t, hogy váljon Aranylovaggá. ? pedig elfogadta a felkérést."

  Vyth arcán ?r?m tükr?z?d?tt. Bár fájt neki, hogy Amarah-tól búcsúznia kell, mégis büszke volt rá. A k?z?s edzések során szoros barátság alakult ki k?ztük, és most már inkább büszkeséget érzett, mint szomorúságot.

  "értem. K?sz?n?m, hogy megosztotta ezt velem." hajolt meg tiszteletteljesen.

  "Az edzéseink véget érnek, de ne feledd, milyen sokat fejl?dtél." mondta Amarah.

  "Hálás vagyok érte, Amarah." mosolygott Vyth.

  Aryn is mosolyogva figyelte kettejük kapcsolatát.

  "Tisztában vagyok vele, mekkora utat tettél meg, Vyth." folytatta Aryn. "Ezért lenne egy kérésem hozzád. Jogodban áll elutasítani, ha úgy érzed, nem állsz készen rá."

  Vyth érdekl?dve egyenesedett ki, figyelve minden szóra.

  "Talán furcsán hangzik, hogy r?gt?n a tanulmányaid után feladatot adok, de biztos vagyok a képességeidben. Amikor Ezüstlovaggá választottalak, nem csupán szükségb?l tettem. Láttam benned a lehet?séget, még akkor is, ha nem fejezted be az alap kiképzést." Aryn hangja komoly volt. "Szeretném, ha magad mellé vennél egy frissen avatott ?rz?t, és tanítanád ?t."

  Vyth megd?bbent, egy pillanatig szólni sem tudott.

  "De Aryn F?pap... Még én magam sem tudok mindent. Hogyan taníthatnék valakit?" kérdezte bizonytalanul.

  "Ahogy mondtam, bízom benned." mosolygott Aryn. "De természetesen nem k?telez? vállalnod."

  Vyth mélyen elgondolkodott. Bár kétségei voltak, végül bólintott.

  "Elfogadom a feladatot, Aryn F?pap. Mindent megteszek, amit tudok."

  "K?sz?n?m, Vyth. Nagy segítség vagy." válaszolta Aryn, majd enyhén meghajolt, amit?l Vyth kissé zavarba j?tt.

  "Amarah hamarosan részt vesz az Aranylovaggá avatásán. Miután ez megt?rtént, bemutatom neked az új tanítványodat is."

  "Nagyon k?sz?n?m a bizalmat." mondta Vyth. "Mikor lesz az avatás?"

  "Már majdnem minden készen áll. Egy-két napon belül sor kerül rá. Viszont figyelmeztetlek, hogy Aranylovagok avatásán csak Aranylovagok vehetnek részt. Ezért te sajnos nem lehetsz jelen."

  "Teljesen érthet?." bólintott Vyth. "Ezzel számoltam is."

  "Nagyszer?." mosolygott Aryn. "Most viszont, ha megengeded, még néhány részletet át kell beszélnem Amarah-val."

  "Természetesen." hajolt meg Vyth, majd elhagyta a termet, és elindult vissza az ?rszállóra.

  A k?vetkez? napokban Vyth elmélyült a saját képességeinek fejlesztésében. Kül?n?sen a mágiahasználatát igyekezett t?kéletesíteni, azon belül is a támadó erejét próbálta n?velni, hogy felkészültebben fogadhassa a rábízott tanítványt.

  Vyth az edzései után, amikor visszatért az ?rszállóra, folyton azon gondolkodott, hogy napokon belül saját tanítványt kap. Félt ett?l, hiszen nem tudta, mire számítson, nem tudta, hogyan fog tudni teljesíteni, és megfelel-e majd az elvárásoknak.

  Egyik nap, félúton az edz?helyre, Vyth szembetalálkozott Amarah-val. Egy csillogó, arany páncélt viselt, amelyb?l hatalmas energiák sugároztak. Amarah mellett egy fiatal, kék hajú férfi sétált. Mikor Amarah megpillantotta Vyth-et, már távolról intett neki.

  "Vyth." szólította meg. "épp hozzád igyekeztünk."

  "Amarah. ?rül?k, hogy látlak." válaszolta Vyth, mik?zben szemügyre vette Amarah új páncélját, ami csodálattal t?lt?tte el.

  "Vyth." folytatta Amarah. "Szeretném neked bemutatni Llyris-t. ? lesz a tanítványod, akir?l Aryn F?pap mesélt."

  "?rvendek a szerencsének, Vyth Ezüstlovag." hajolt meg tisztelettel Llyris.

  Vyth-nek még mindig furcsán hangzott a neve a rangjával együtt. Bár már hónapok óta Ezüstlovag volt, nehezen szokta meg a megszólítást.

  "én is ?rvendek." válaszolta mosolyogva.

  "Bízom benne, hogy meg tudok felelni majd az elvárásainak, Vyth Ezüstlovag." mondta Llyris kissé feszülten.

  "Az elvárásaimnak?" kérdezte meglepetten Vyth, mik?zben Amarah-ra pillantott, aki egy pillanatra elmosolyodott. "Azért annyira ne aggódj ezen, nincs semmilyen konkrét elvárásom."

  Amarah felnevetett. Látta mindkettejük?n a feszültséget.

  "Mindketten lazítsatok." mondta. "Tudom, hogy számotokra ez egy hirtelen változás, de ne csináljatok bel?le túl nagy ügyet. Persze, nem szokványos dolog, hogy egy Ezüstlovag tanítson egy ?rz?t, de emberek híján most szükséges lépés volt. Vyth-nek is újdonság lesz a tanítás, de ?szintén hiszem, hogy mindketten remekül fogtok teljesíteni."

  Vyth és Llyris egymásra néztek, majd mindketten felnevettek.

  "Igazad van, Amarah." mondta Vyth.

  "Aryn F?pap üzeni, hogy ad néhány napot, hogy megismerjétek egymást." folytatta Amarah. "Aztán majd keresni fog titeket. Valószín?leg hamarosan egy küldetést is kaptok."

  Beszélgetésüket hirtelen egy hangos zaj szakította meg. A város vészjelz? kürtje harsant fel, amire gyorsan reagálva mindhárman a városk?zpont felé kezdtek rohanni.

  Ahogy k?zelítettek, már távolról megpillantották az egyre n?vekv? t?meget, ami ?rz?kb?l és Ezüstlovagokból állt.

  "Nagy a baj." szólt Amarah. "Hatalmas s?tét energiát érzek abból az irányból. Mintha egy seregnyi démon t?rt volna be a városba."

  Vyth és Llyris egymásra pillantottak, majd tovább futottak a városk?zpont felé.

  Mikor odaértek, egyetlen démont találtak a téren, aki gonosz vigyorral figyelte az ?sszegy?lt t?meget.

  Amarah ledermedve bámulta a lényt. "M-micsoda? Egyetlen egy démonból árad ez a hatalmas energia?" kérdezte elképedve.

  "Lám, milyen meleg fogadtatás." nevetett fel a démon. "Biztosan remekül fogok ma szórakozni."

  Néhány Ezüstlovag k?zelebb lépett hozzá.

  "Ki vagy, és mi céllal j?ttél?" kérdezte az egyik.

  "Sajnos a legutóbbi csata alatt nem volt lehet?ségem ellátogatni ide, így most bepótolom. úgyis unatkoztam már az Alvilágban." válaszolta a démon. "A nevem Vorgath. A S?tét Isten egyik S?tét Hercege. Lássuk, mire képes Ylena kicsiny városkája." mondta, majd villámgyorsan az Ezüstlovagok k?zé vetette magát. Miel?tt reagálni tudtak volna, néhány csapással végzett néhányukkal.

  A válaszreakció nem késett. A t?meg egyszerre rontott rá, kardokat rántva és k?zelharci mágiát alkalmazva.

  Amarah is támadásba lendült, Vyth és Llyris pedig k?vették.

  Vorgath k?nnyedén védte ki a heves rohamokat, bármerr?l is j?ttek. Minden egyes mozdulattal egy-egy harcost terített le, a testek sorra hullottak a f?ldre.

  A harcosok k?z?tt pánik kezdett terjedni, ahogy látták, hogy a támadásaik hatástalanok.

  "Elég volt!" kiáltotta Amarah, majd a t?meg k?zepéb?l egyenesen Vorgath elé ugrott, és Szent er?vel átitatott kardjával suhintott felé.

  Vorgath megérezte a Szent energiát, de puszta kézzel megállította a pengét, majd felnevetett.

  "Ez minden, amire Ylena híres Aranylovagjai képesek? Kész vicc." szólt, majd kettét?rte Amarah kardját, és az ?klével a f?ldre taszította.

  Bár az arany páncél tompította az ütést, Amarah t?bb métert repült hátra, és nehézkesen tápászkodott fel.

  "Ez a város arra sem méltó, hogy elpusztítsam." mondta a démon. "Szégyen, hogy lovagoknak nevezitek magatokat, mik?zben egyik?t?k sem tudott még csak megsebezni sem."

  Vorgath végigpillantott az embereken, majd ismét elvigyorodott.

  "Reméltem, hogy jobb szórakozást nyújtotok majd. De csak unatkozom."

  Ezután kinyújtotta a karját, mire el?tte egy portál kezdett megnyílni.

  "Ajánlom, hogy legk?zelebb nagyobb kihívást nyújtsatok." szólt még vissza, miel?tt átlépett volna a portálon. A kapu r?gt?n utána bezáródott.

  ??

  Amarah némi er?feszítés után feltápászkodott. Végignézett a k?rül?tte hever? holttesteken. Arcán mély csalódottság tükr?z?d?tt, amiért nem tudta megakadályozni a pusztítást, amit Vorgath hagyott maga után. A tehetetlenség érzése mardosta. Viselte az Arany páncélt, a vele járó hatalmat és tiszteletet, mégsem érezte úgy, hogy kiérdemelte volna.

  A Templom irányából további Aranylovagok érkeztek, Aryn társaságában. Amarah elindult feléjük, de mikor k?zel ért hozzájuk, nem szólt egy szót sem. Csak elsétált mellettük, és ment tovább, elt?kélten, szótlanul. Aryn látta a haragot és a b?ntudatot Amarah szemeiben, de nem szólította meg. úgy gondolta, jobb lesz, ha most hagyja.

  Vyth Amarah után akart futni, de Aryn megállította ?t.

  "Hagyd most ?t, Vyth." szólt Aryn. "Nyomasztják a t?rténtek, de hagynunk kell, hogy feldolgozza."

  Vyth szomorúan Amarah távolodó alakja felé fordult.

  "Dehát látszik rajta, hogy ?nmagát hibáztatja." válaszolta aggodalmasan.

  "Amarah mindig is így volt." mondta Aryn halkan. "Csak egyedül tudja feldolgozni a kudarcot. Id? kell neki, hogy átgondolja, mi t?rtént, és hogy felismerje, nem az ? hibája volt. Ezt a folyamatot nem tudjuk sürgetni."

  Vyth szomorúan bólintott, majd visszatért Llyris-hez.

  Még aznap kés? este, amikor Vyth már lefekvéshez készül?d?tt, kopogás hallatszott az ajtaján. Amikor kinyitotta, Amarah-t találta az ajtó el?tt állva. Az arca szomorú volt, de a tekintetében elt?kéltség is csillogott.

  "Vyth." szólt Amarah. "Ne haragudj, hogy ilyen kés?n zavarlak. De nem akartam szó nélkül elmenni."

  "Elmenni?" kérdezte meglepetten Vyth. "Mégis hová mész?"

  "Beszéltem Aryn F?pappal." válaszolta Amarah. "Eltávot kértem t?le. Egy saját célú küldetésre indulok, afféle expedícióra. Van egy fontos dolog, amit el kell intéznem, miel?tt visszatérnék."

  "Tudok segíteni? Esetleg elkísérhetlek?" ajánlotta fel Vyth.

  Amarah elmosolyodott.

  "Ne aggódj, megleszek magam is. Hamar visszatérek. De k?sz?n?m, hogy felajánlottad." mondta, majd egy r?vid pillanatra még Vyth-re nézett, aztán elindult az éjszakába.

  Vyth mélyen sóhajtott. Igazán aggódott a barátjáért, de emlékezett Aryn szavaira, így úgy d?nt?tt, ad id?t Amarah-nak.

  ??

  Napokkal kés?bb, ahogy Vyth kilépett a házából, megpillantott egy Aranylovagot, aki az ajtaja el?tt várakozott.

  "üdv?zletem, Vyth Ezüstlovag." k?sz?nt az Aranylovag.

  "Szép napot." válaszolta Vyth kissé meglepetten. "Segíthetek valamiben? T?rtént valami?"

  "Aryn F?pap hívat téged. Kérlek, gyere velem a Templomba."

  "értem. Ez esetben induljunk is."

  Vyth az Aranylovag társaságában elindult az Istenn? Temploma felé. Ahogy a bejárathoz értek, Vyth megpillantotta Llyris-t is, aki épp ott várakozott.

  "Llyris." szólította meg Vyth. "Te mi járatban vagy itt a Templomnál?"

  "?t is Aryn F?pap hívatta." szólt k?zbe az Aranylovag. "Kérlek, ne várakoztassuk tovább a F?papot."

  Mindhárman a F?pap terme felé siettek, ahol Aryn már várta ?ket.

  "K?sz?n?m, hogy ilyen hamar megérkeztetek." szólt Aryn. "Egy fontos feladatom lenne számotokra. Eredetileg Amarah kapta volna ezt a megbízást, de mivel ? eltávot kért és jelenleg kevés emberünk van, rátok esett a választásom."

  Aryn k?zelebb lépett Vyth-hez, és a vállára helyezte a kezét.

  "Nem szeretném rád terhelni Amarah teljes feladatk?rét, de szükségem van a segítségedre."

  Stolen content warning: this tale belongs on Royal Road. Report any occurrences elsewhere.

  "Semmi gond, Aryn F?pap." mosolygott Vyth. "?r?mmel segítek, amiben tudok."

  "Ennek igazán ?rül?k." folytatta Aryn. "A feladat egyszer?nek t?nik, de veszélyes is lehet. Néhány nap múlva fontos találkozóm lesz Ezico-ban. Normál esetben két Aranylovag kísérne el, de most nem tudom megoldani. így te, Llyris és Janryc fogtok elkísérni."

  "Janryc?" kérdezte Vyth kissé értetlenül.

  "Elnézést, még nem mutatkoztam be." szólalt meg az Aranylovag. "Janryc vagyok."

  "?rvendek." mosolygott Vyth. "Tehát mi hárman fogjuk kísérni ?nt Ezico-ba."

  "így van, pontosan." bólintott Aryn. "Holnap délel?tt indulunk."

  Aryn a terem másik vége felé mutatott.

  "Azért, hogy korán el tudjunk indulni, biztosítottam számotokra szállást a hálók?rletben. A szobáitok már el? vannak készítve, kérlek, pihenjetek, hogy másnap frissek legyetek."

  Mindhárman meghajoltak el?tte, majd elindultak a hálók?rlet felé. Elfoglalták a szobáikat, és r?videsen nyugovóra tértek, hogy kipihenjék magukat a holnapi indulásra.

  ??

  Másnap reggel mind a négyen a városkapunál várakoztak, indulásra készen.

  "Hosszú út áll el?ttünk." mondta Aryn.

  "Miféle város Ezico?" kérdezte Vyth. "Még sosem jártam ott."

  "Nagyobb, mint Glelrun, de nem sokkal. " felelte Aryn. " A hangulata viszont teljesen más. Majd meglátod. Induljunk. Az úton úgyis lesz id?nk beszélgetni."

  A csapat elindult egy kijárt, poros úton, melyet t?bbnyire keresked?k használtak. Mialatt egyre távolodtak a várostól, t?bb szembej?v? emberrel is találkoztak, akik illedelmesen k?sz?ntek a tiszteletben álló F?papnak és Lovagoknak.

  Aryn haladt el?l. Egy darabig csendben haladt el?re, majd hirtelen megszólalt.

  "Fontos, hogy Ezico-ban diszkréten viselkedjetek. Mint a legt?bb nagyváros, Ezico sem kedveli az idegen k?veteket. Nem ellenségesek, de nagyon el?vigyázatosak.

  "Ez miért van így?" kérdezte Llyris kíváncsian.

  "A világ nagy városaiban, mint Glelrun vagy Ezico, található egy-egy Templom. Ezek a Templomok mind kül?nb?z? Istenekhez tartoznak. Mint ahogyan Glelrun-nak, ami ugyebár Ylena, a Fény Istenn?jének városa, úgy Ezico-nak is meg van a saját Istene. Mivel ezek az Istenek nincsenek túl bizalmas viszonyban, így a k?vet?ik is el?vigyázatosak egymással."

  "így már érthet?." szólt Llyris. "Na és Ezico-ban melyik Istent k?vetik az emberek?"

  "Ezico a Szerelem Istenn?jének, Favena-nak a városa." válaszolt komoly hangon Aryn.

  "úgy hangzik, meg van a véleménye err?l az Istenn?r?l." szólt Vyth.

  "Természetes nem ez az els? alkalom, hogy Ezico-ba utazom. Bár már eltelt néhány év, hogy utoljára ott jártam. Az ottani F?pappal nem vagyunk túl jó viszonyban. Az Istenek k?vet?i igyekszenek az Istenük kedvében járni, és mivel Favena nem csak a szerelem, hanem a szenvedély Istenn?je is, így hát Ezico-ban rengeteg olyan hely van, ahol az emberek ki tudják élni a szenvedélyüket." pillantott hátra Aryn Vyth-re. "Az ottani F?pap is el?szeretettel k?veti Favena Istenn? kedvenc tevékenységeit, csak hogy finoman fogalmazzak. Sajnos a F?pap számára is fontosabb a szórakozás, mint a felkészültség egy esetleges háborúra. Igaz, hogy évszázadokon keresztül nem volt Ezico-nak problémája a háborúval, de csupán id? kérdése, míg a S?tét Isten Ezico-t is kinézi magának."

  Csendben haladtak tovább, Vyth láthatóan belemélyült gondolataiba.

  A nap gyorsan telt, és délutánra már egy ritkás erd?n vonultak keresztül. Vyth tekintete a távolba révedt. Nem tudta miért, de volt egy rossz el?érzete. Mintha valami vagy valaki figyelné ?ket.

  A csendet ismét Aryn t?rte meg.

  "Vyth, Llyris. úgy is van id?nk b?ven, meséljetek magatokról. Milyen céllal csatlakoztatok az ?rz?kh?z?" kérdezte Aryn.

  "Ami engem illet..." kezdte Vyth. "...engem az apám nevelt fel, aki maga is ?rz? volt, sok mindenre megtanított és mindig is az ? nyomdokaiba szerettem volna lépni. Ez az oka, hogy ?rz? vált bel?lem, ? inspirált és sokat segít nekem a mai napig."

  "Ismerem ?t, remek kardforgató. Sajnálatos, hogy visszalépett az ?rz?i szolgálatából." szólt Aryn.

  "Igen, remek kardforgató." folytatta Vyth. "Sokszor mesélt nekem azokról az id?kr?l, mikor még ?rz? volt."

  "Miért lépett vissza?" kérdezte Llyris.

  "Nem ismertem az anyámat. R?gt?n a születésem után magunkra hagyott minket az apámmal. így aztán mivel egyedül kellett felneveljen, nem tudta volna teljesíteni az ?rz?i feladatait."

  "Elhagyott titeket az anyád?" kérdezte meglepetten Llyris. "Biztosan haragszol rá emiatt."

  "Az igazat megvallva, nem tudom mit érzek." válaszolt Vyth. "De egyáltalán nem haragszom rá. Apám a mai napig azt állítja, hogy anyám nem akart minket magunkra hagyni, de nem volt más választása. Viszont ett?l t?bbet nem árult el, hiába kértem. Ennyi elég is volt, hogy ne haragudjak anyámra, de nagyon szeretném megtudni, hogy mi volt az oka, hogy elment. Azt sem tudom él-e még, hiszen ennek már tizenhét éve..."

  Janryc lassított, majd intett a t?bbieknek, hogy álljanak meg.

  "Valami nincs rendben." mondta halkan.

  A csoport némán fülelt. Egy pillanatig semmi kül?n?set nem lehetett hallani. De aztán Vyth is meghallotta. Egy alig észrevehet? suhanás.

  "Valaki figyel minket." szólt halkan Vyth, majd ?szt?n?sen a kardjáért nyúlt.

  A k?vetkez? pillanatban egy s?tét alak ugrott eléjük. Hosszú k?penyben rejt?z?tt, arcát részben elfedte a csuklya, de annyi látszott, hogy egy n? áll velük szemben. Tekintete h?v?sen siklott végig a társaságon, majd végül Aryn-re szegez?d?tt.

  "Aryn F?pap." szólalt meg nyugodt, de mégis fenyeget? hangon. "Meglep?, hogy ilyen csekély kísérettel utazol."

  "Ki vagy te?" kérdezte Aryn nyugodt hangon.

  "A nevem az nem számít. úgysem vennétek hasznát." felelte a titokzatos n?. "Elvégre most fogtok meghalni."

  A n? egyenesen Aryn felé ugrott, mik?zben egy kis pengét rántott el? a k?penye alól. Egy v?r?s szempár csillant meg a csuklyája alatt, mely gyilkos szándékot sugárzott.

  Vyth ?szt?n?sen mozdult. A n? alig egy pillanat alatt Aryn k?zelébe ért, de Vyth már k?zéjük vetette magát. Szikrák pattantak szét, ahogy a két penge találkozott. A n? azonban gyors volt. Egy kecses mozdulattal hátrébb sz?kkent, majd ismét támadásba lendült.

  Llyris és Janryc sem tétlenkedtek. Llyris a n? oldalába próbált kerülni, míg Janryc Aryn elé állt, pajzsát védelmez?n tartva.

  A n? támadásai visszafogottak voltak, mintha tesztelné Vyth képességeit. Egy pillanatra megállt. Ajkán halvány mosoly játszott.

  A n? újra támadásba lendült, de ezúttal gyorsabb és agresszívabb volt. Vyth és Llyris felváltva hárították a csapásait, Janryc k?zben szorosan Aryn mellett maradt, készen arra, hogy beavatkozzon, ha szükséges.

  "Kit szolgálsz?" kérdezte Vyth, mik?zben újabb csapást hárított.

  A n? halkan nevetett, ahogy a pengéje újból ?sszecsattant Vyth-ével.

  "Ti mindig olyan kíváncsiak vagytok." felelte gúnyosan.

  Vyth próbálta kiszámítani a n? k?vetkez? mozdulatát, de ekkor er?s s?tét energiát kezdett érezni a n? irányából. A karjai kezdtek elnehezedni, a reflexei mintha egy árnyalatnyit lassultak volna.

  Llyris is hátrébb húzódott, egy pillanatra megtámasztotta magát egy fa t?rzsén.

  "Ez meg mi?" kérdezte Llyris értetlenkedve.

  A n? ismét mosolygott.

  "ó, milyen kár. Azt hittem, tovább fogjátok bírni." nevetett fel, majd egy ugrással a leveg?be sz?kkent, és egy elegáns fordulattal a hátuk m?gé került.

  Vyth azonban gyorsabb volt. Megp?rdült és kardját a n? felé lendítette, de a n? kivédte, aki egy pillanatra k?zel hajolt hozzá.

  "Mondd csak Vyth. Szeretnéd tudni ki vagyok?" suttogta, majd egy er?teljes rúgással hátral?kte ?t.

  Vyth gyorsan talpra állt, majd ismét védekez? állást vett fel.

  A n? szeme ekkor ismét v?r?sen izzott. A b?re egy árnyalattal s?tétebb lett, halovány jelek futottak végig a nyakán, ahogy enyhén elmosolyodott.

  "A nevem Aezyra." mondta a n?.

  Aryn arca elkomorodott, Janryc pedig feszesebben markolta pajzsát.

  "Az Alvilág bérgyilkosa." szólt Aryn.

  Aezyra mosolya kiszélesedett.

  "Milyen megtisztel?." nevetett fel Aezyra. "Kevesen ismerik fel ezt a nevet. Akiknek elárultam, azok t?bbsége már nem él."

  Aezyra szeme tovább izzott, ahogy a b?re is egyre jobban vált s?tét v?r?s színre.

  "Az Alvilág bérgyilkosa." ismételte meg Vyth halkan.

  Aezyra felkacagott. "ó, ne légy ennyire merev, ?rz?." kacsintott, majd egy gyors mozdulattal meglengette a pengéjét és ismét támadásba lendült.

  Vyth ?szt?n?sen mozdult, de most már tudta, Aezyra szándékosan játszott velük, tesztelte ?ket.

  Janryc végre k?zbelépett. Pajzsával egy er?teljes csapást indított Aezyra felé, aki azonban k?nnyedén elhajolt, majd hátraugrott. Szeme még mindig izzott, ahogy Janryc-re pillantott.

  Egyetlen gyors mozdulattal a f?ldre csapott. A talaj megremegett alattuk, és egy s?tét energiahullám terjedt szét a f?ld?n, mely r?vid id?re mindannyiukat hátrálásra kényszerítette.

  Llyris elugrott az útból, de érezte, hogy a lábai elnehezednek.

  "Ez a démon..." szólt Llyris. "Nem csak gyors, hanem a puszta jelenléte is hatással van ránk."

  Vyth nem tétovázott, azonnal támadásba lendült, kardját egy egyenes, er?teljes vágással suhintotta Aezyra felé.

  A démonn? viszont egyetlen mozdulattal hátrébb sz?kkent, és ekkor valami megváltozott a tekintetében. Már nem volt olyan játékos, olyan magabiztos. Tudta, hogy a harc kezd ellene fordulni.

  Aezyra egy pillanatig még figyelte ?ket, majd egy halvány mosollyal megforgatta a pengéjét.

  "Nos, ez váratlanul szórakoztató volt." nevetett fel. "De talán elég is ennyi."

  A k?vetkez? pillanatban s?tét energia lengte k?rbe testét, majd szép lassan füstté vált.

  Ebben a pillanatban minden elnémult. Vyth feszesen markolta a kardját, figyelve azt a helyet, ahol démonn? elt?nt, készen egy újabb támadásra. De Aezyra már nem volt sehol.

  Janryc lassan leeresztette a pajzsát, de tekintete gyanakvó maradt.

  Llyris halkan felsóhajtott, leengedte kardját.

  Aryn gondterhelt arccal figyelte a k?rnyezetet. "Haladnunk kell tovább. Ezico már nincs messze." szólt, majd r?gvest elindult tovább az úton, majd a t?bbiek is k?vették ?t.

  A csapat csendben haladt tovább a poros úton. Már kezdett bes?tétedni. A fák ritkulni látszottak, majd végül egy nyílt mez?re értek. A távolban megpillantották Ezico magas falait.

  ??

  Ahogy k?zelebb értek, a város kapujánál már egy kísér? csoport várta ?ket.

  "üdv?z?ljük, Aryn F?pap." mondta az egyikük. "Raeve F?pap már várja ?nt."

  Aryn bólintott, majd egy pillanatra hátrapillantott Vyth-re és a t?bbiekre. "Akkor itt az id?." mondta, majd átléptek a hatalmas kapun, belépve Ezico nyüzsg? utcáira.

  A csapat határozott léptekkel haladt végig a városon, egyenesen a Templom felé. A Templom bejáratánál két ?r állt, akik felismerve a F?papot, félreálltak, hogy beengedjék ?ket.

  Ahogy beléptek a hatalmas csarnokba, Raeve F?pap már ott várta ?ket a terem végén.

  "Aryn." szólt Raeve. "Minek k?sz?nhetjük a látogatásodat?"

  Aryn határozottan el?rébb lépett, egyenesen Raeve szemébe nézve.

  "Egyre nagyobb veszély fenyegeti a világot, Raeve. A S?tét Isten hívei megindultak. Nem csupán elszórt támadásokról beszélek. Háború készül."

  Raeve arca rezzenéstelen maradt, de karjait ?sszefonta maga el?tt.

  "Legutóbb is ezt mondtad." mondta higgadtan.

  "Ez teljesen más." folytatta Aryn. "Glelrun ostrom alá került. Az ellenség katonái a város kapujáig jutottak. Csak az ?rz?k és az Istenn? áldásának k?sz?nhet?, hogy Glelrun még áll."

  Raeve némán hallgatta, arca továbbra is nyugodt maradt. Aryn azonban nem állt meg itt.

  "Ezico talán most még békében él, de ne hidd, hogy ez ?r?kké így marad. A S?tét Isten nem fogja figyelmen kívül hagyni ezt a várost. Ahogy a világ t?bbi része elesik, úgy fog k?zeledni ide is."

  "és mit vársz t?lem, Aryn?" kérdezte Raeve halkan. "Hogy hadsereget állítsak? Hogy Ezico népét fegyverbe szólítsam? Hogy feladjam mindazt, amiért ez a város létezik?"

  "Azt várom, hogy értsd meg a helyzet súlyosságát." Aryn hangja nyugodt maradt, de határozott. "K?z?s hadsereget kell szerveznünk. Minden város és minden er?forrás számít. Ha most ?sszefogunk, talán még van esélyünk megállítani a k?zelg? pusztulást."

  Raeve felsóhajtott, mintha már el?re sejtette volna ezt a beszélgetést.

  "Ezico mindig is a szerelem és a béke városa volt. Az emberek itt nem harcosok. Nem fogom megváltoztatni a város lényegét egy háború kedvéért, amely talán soha nem éri el a kapuinkat."

  "Ez ostobaság." szólt k?zbe Llyris, és egy lépést tett el?re. "Te is tudod, hogy ez nem így m?k?dik. El?bb vagy utóbb elér ide is az ellenség. és ha akkor még mindig így gondolkodsz, Ezico védtelen lesz."

  Raeve rápillantott Llyris-re, de nem haraggal, inkább türelemmel nézett rá.

  "Te még fiatal vagy." mondta csendesen. "Azt hiszed, hogy minden csatát meg kell vívni, mert kül?nben veszítünk. De én másképp látom. Az emberek itt boldogan élnek. Miért kellene elvennem t?lük ezt a nyugalmat egy olyan harc miatt, amelyben nem kértek részt venni?"

  Aryn halkan kifújta a leveg?t. "Mert ha nem készülsz fel, amikor elér hozzád, már kés? lesz."

  A csarnokban csend lett. Raeve egy hosszú pillanatig Aryn arcát fürkészte, majd lassan megrázta a fejét.

  "Nem fogok háborút hozni Ezico-ra." jelentette ki.

  Aryn egy pillanatig hallgatott, majd ismét megszólalt.

  "Raeve, tudom, hogy nem akarsz részt venni ebben a háborúban. De gondolj bele, mi t?rténik, ha a démonok megjelennek Ezico kapujánál. Akkor már nem lesz választásod. Most még van."

  Raeve halkan sóhajtott. "Nem kockáztathatom Ezico békéjét egy olyan fenyegetés miatt, ami talán soha nem ér el ide."

  "Ez nem feltételezés." folytatta Aryn. "Glelrun ostrom alatt állt. Még az Alvilág bérgyilkosa is ránktámadt idefelé az úton. Ez nem valami távoli háború, Raeve. Már itt van."

  Raeve figyelte Arynt, de a tekintete változatlan maradt.

  "Te mindig is harcos voltál." mondta halkan. "Mindig készen álltál a küzdelemre, a harc volt az utad. De az én utam más. Az én népem más."

  Aryn feszesen állta a pillantását. "Ez nem csak rólad vagy rólam szól. Az egész világunk békéje a tét."

  Raeve hosszan hallgatott, majd végül felsóhajtott.

  "Nem adhatok hadsereget. Nem vonhatom bele Ezico-t ebbe a harcba." mondta csendesen. "De... nem akarom teljesen figyelmen kívül hagyni a kérésedet sem."

  Aryn meglepetten hallgatott.

  Raeve folytatta. "Egyetlen harcosommal tudok hozzájárulni az ügyedhez. Egy er?ssel. Egy olyannal, aki talán t?bbet ér egy egész seregnél."

  Aryn érdekl?dve figyelte. "Ki az?"

  Raeve egy apró mosollyal bólintott. "Archion. A test?rségem egyik legh?ségesebb tagja. ? elkísérhet titeket."

  "Egyetlen ember, aki t?bbet ér egy seregnél?" kérdezte Llyris kétkedve.

  "Egy sárkány." válaszolt Raeve.

  A csend egy pillanatra megfeszült k?ztük.

  "Kevesen élnek a világban, akik hozzá hasonló er?vel bírnak." folytatta Raeve.

  Aryn bólintott. "Miért segítesz mégis?"

  Raeve tekintete egy pillanatra meglágyult. "Csak mert régen barátok voltunk."

  Aryn halkan kifújta a leveg?t. "K?sz?n?m Raeve."

  Raeve egy mozdulattal intett az egyik ?rnek. "Hívjátok Archiont. új küldetése van."

  A terem csendjét hamarosan léptek t?rték meg, ahogy egy magas, s?tét hajú férfi lépett be. Tekintete hideg és kifejezéstelen volt, ahogy végigmérte a jelenlév?ket.

  Archion nem hajolt meg, nem szólalt meg r?gt?n. El?sz?r Raeve-re pillantott, majd lassan Aryn-ra nézett.

  "Hívattál, Raeve F?pap?" kérdezte végül, hangjában nyoma sem volt tiszteletnek, de nyílt ellenségességet sem mutatott.

  "így van." bólintott Raeve. "Szükségem van rá, hogy elkísérd Aryn-t és a társait. Segíts nekik a küldetésükben."

  Archion végigmérte Aryn-t és a t?bbieket.

  "Nem tartozom nekik semmivel, hogy segítsek nekik." jegyezte meg enyhén gúnyos tekintettel.

  "Nekik nem, de nekem igen." felelte Raeve h?v?sen. "Ez nem kérés."

  A csend feszültté vált. Archion lassan mély leveg?t vett, miel?tt ismét megszólalt volna.

  "Nem érdekel az emberek harca." mondta. "De ha ez a parancsod, teljesítem."

  Aryn egy lépést tett felé, állta a férfi h?v?s tekintetét.

  "Nem elég, ha csak ott leszel." mondta határozottan. "Ha velem tartasz, harcolni is fogsz."

  Archion nem válaszolt azonnal. Mintha mérlegelte volna a helyzetet. Végül vállat vont.

  "Ha kell, harcolok." mondta k?z?ny?sen. "De ne várd, hogy h?séget esküdjek neked."

  Aryn halványan elmosolyodott. "Nem is kérem."

  Raeve hátrébb lépett, és bólintott.

  "Most már indulhattok." jelentette ki. "Sok sikert Aryn."

  Aryn bólintott, majd a csapat végül elhagyta a Templomot.

  ??

  Csendben haladtak végig Ezico utcáin, egyenesen a városkapu felé. Archion pár lépéssel lemaradva k?vette ?ket, mintha nem akarna teljesen beilleszkedni a csoportba, arcán k?z?ny látszódott.

  Ahogy kiértek a városból, Aryn megt?rte a csendet.

  "Nuurgan-ba tartunk." mondta határozottan. "Az ?rd?g Szíve-ként is emlegetik. Ez a S?tét Isten f?ldi területének k?zpontja."

  Llyris kíváncsian pillantott felé. "Miért pont oda?"

  "Mert ott tudjuk meggátolni a támadások k?vetkez? hullámát." felelte Aryn. "Egy mágikus er?teret kell létrehoznunk. Ha sikerül, a S?tét Isten és csatlósai nem lesznek képesek portált nyitni az Alvilágból. Legalábbis egy darabig, ezért ez nem állítja meg ?ket végleg, de id?t nyerünk."

  Vyth bólintott. "és hogy jutunk be egy démonok uralta területre?"

  Aryn halkan sóhajtott. "úgy, hogy nincs más választásunk."

  Janryc szótlanul hallgatta a beszélgetést, de a tekintete elszánt volt.

  Archion csak egy fáradt sóhajt hallatott. "Ti tényleg bele akartok sétálni egy csapdába."

  Aryn felé fordult. "Ha van jobb ?tleted, mondd."

  Archion ?sszefonta karjait. "A démonok nem ostobák. Ahogy belépünk a területükre, tudni fogják, hogy ott vagyunk."

  "Akkor harcolunk." vágta rá Llyris.

  Archion nem mondott semmit. Csak egy apró, cinikus mosoly jelent meg az arcán.

  "ám legyen." morogta végül.

  Ahogy tovább haladtak, az út még békés volt, de tudták, hogy ez nemsokára megváltozik. A világ legs?tétebb pontja felé tartottak, és nem tudták mi fog ott várni rájuk.

  A nap már lemen?ben volt, amikor a csapat egy kisebb erd?s területen állt meg pihenni.

  Llyris leült a tábort?z mellé, majd a t?bbiekre pillantott. "Egyáltalán meddig tart még az út?"

  "Még legalább két napig." felelte Aryn. "De amint átlépünk az emberi f?ldrész határán, onnantól óvatosabbnak kell lennünk."

  "Tehát addig még van id?." morogta Archion, aki egy k?zeli fának támaszkodott, kissé elfordulva a t?bbiekt?l. Láthatóan nem érezte szükségét annak, hogy teljesen beilleszkedjen a csapatba.

  "Nem t?nsz túl lelkesnek." jegyezte meg Janryc.

  Archion egy fáradt mosollyal sóhajtott. "Mert nem vagyok az. Miért is kellene az legyek?"

  Vyth felhúzta egyik szem?ld?két. "Azt mondták, hogy egy sárkány vagy. Nektek nem szokásotok a harc?"

  Archion lassan Vyth felé fordult. "és mit tudsz a sárkányokról, Ezüstlovag?"

  Vyth kissé meglep?d?tt a kérdésen, majd megvonta a vállát. "Csak annyit, amennyit a legendák mondanak. Hatalmas, er?s lények, akik évszázadokig élnek, és akik képesek egész seregeket elpusztítani."

  Archion elmosolyodott, mintha szórakoztatná a válasz. "Nos, a legendák sok mindent elferdítenek."

  Llyris kíváncsian hajolt el?rébb. "Akkor mi az igazság?"

  Archion egy pillanatig hallgatott, mintha azon gondolkodna, mennyit áruljon el.

  "Nem minden sárkány harcos." mondta végül. "és nem minden sárkány akar belekeveredni az emberek háborúiba."

  "Akkor miért vagy mégis itt?" kérdezte Vyth.

  Archion az égre emelte a tekintetét. "Mert nem volt más választásom."

  Csend lett. Vyth és Llyris egy pillanatra egymásra néztek, de egyikük sem akarta folytatni a témát.

  Aryn végül megt?rte a csendet. "Nem kell egyetértenünk mindenben, de egy dolog biztos. Ha Nuurgan-ba érünk, számítani fogunk egymásra."

  Archion nem válaszolt azonnal. Csak a t?zbe bámult, majd végül egy apró, alig észrevehet? bólintással jelezte, hogy érti.

  Az éjszaka lassan leszállt, és a csapat pihenni tért.

  ??

  Az út eleje nyugodtan telt. Emberi területen haladtak, falvakon és kisebb erdei ?svényeken át. A csapat csendben haladt el?re, csak a madarak hangja és a lépteik tompa zaja kísérte ?ket. Archion néhány lépéssel m?g?ttük, a szokásos k?z?nnyel.

  "Mintha túlságosan is nyugodt lenne minden." jegyezte meg Llyris.

  "Addig a jó nekünk." felelte Aryn, mik?zben nem lassított.

  Ahogy telt az id?, a táj megváltozott. A n?vényzet sápadtabb lett, a leveg? s?r?bb. A határ k?zel volt.

  A bokrok k?zül egy démon vetette rá magát a csapatra. Vyth egy mozdulattal félreüt?tte, majd egy gyors vágással végzett vele.

  "Felderít?." mondta Janryc. "Lesznek t?bben is."

  Nem kellett sokat várni. Három újabb alak bukkant fel. Archion csak sóhajtott, majd el?re lépett. Egyetlen mozdulattal elintézte ?ket.

  "Nevetséges." morogta.

  "Figyelmeztetés volt." mondta Aryn. "Tudják, hogy j?vünk."

  Ahogy tovább haladtak, újabb támadók bukkantak fel. Csoportokban j?ttek, de egyik sem jelentett igazi kihívást. Llyris futás k?zben sorra vágta le ?ket, Janryc gyors mozdulatokkal végzett velük. Vyth gyakorlottan mozdult, a kiképzések alatt tanult technikákat alkalmazta. Archion alig t?nt úgy, mintha er?feszítést tenne, mégis ? végzett a legt?bbjükkel.

  "Mintha csak próbára tennének minket." szólt Vyth, mik?zben a f?ld?n hever? testekre nézett.

  "Nem. épp csak átléptük a határt." felelte Aryn. "A valódi ellenállás Nuurgan belsejében vár ránk."

  Senki nem szólt t?bbet. Tovább haladtak a s?r?s?d? s?tétség felé.

  ?

  Ahogy elérték Nuurgan-t, a táj szinte azonnal megváltozott. A f?ld s?tét és élettelen volt, repedések hálózták be, a leveg? súlyosabbá vált. Aryn megállt egy sziklás magaslaton.

  "Itt kezdjük." mondta halkan, majd letérdelt, kezét a f?ldre helyezte, és lehunyta a szemét. Teste k?rül aranyló fény jelent meg, amely lassan egyre er?sebben pulzált.

  A t?bbiek csendben figyeltek, pásztázva a k?rnyéket. Eleinte minden nyugodtnak t?nt. De nem tartott sokáig.

  Egy mély moraj hallatszott valahonnan, majd a semmib?l, néhány méterre t?lük, megnyílt egy v?r?sen izzó portál. Lángok csaptak fel bel?le, és három démon lépett el?, a szemük v?r?sen izzott, karmaik élesek voltak, mozgásuk pedig gyors és k?ny?rtelen.

  A csapat azonnal felvette a harci alakzatot, és gyors, ?sszeszokott mozdulatokkal támadták meg az ellenséget. Llyris egy fényvarázslatot idézett, amely elvakította az egyik démont, majd csapást mért rá, míg Vyth a kardját a másik hasába mélyesztette. Archion oldalról k?zelített, egyetlen ütésével porrá zúzva a harmadik ellenfelet.

  A portál azonban nem záródott be. újabb portálok nyíltak meg k?rül?ttük, egyre t?bb démon kezdett el?bukkanni, a számuk gyorsan n?vekedett.

  "Aryn! Mennyi id? kell még?" kiáltotta hátra Janryc, mik?zben az egyik démont hátravetette egy szélmágia-l?kettel.

  "A k?r lezárása még nem teljes. Ha most abbahagyom, az egész hiábavalóvá válik!" kiáltotta vissza Aryn, hangja megremegett az er?feszítést?l, de továbbra is koncentrált.

  A csapat tagjai egymás hátát fedezve küzd?ttek, de a démonok száma szinte minden pillanatban megduplázódott. A harc kiszámíthatatlan lett. Minden irányból támadták ?ket. Egy szárnyas démon a magasból csapott le Llyrisre, aki csak az utolsó pillanatban tudott elhajolni. Vyth a segítségére sietett, a kardja élével súlyos vágást ejtve a démon mellkasán. Vér és s?tét energia fr?ccsent szét.

  "Túl sok a portál már mindenfelé!" lihegte Janryc, mik?zben megsemmisített egy újabb ellenfelet. "Csapdába estünk!"

  Archion eddig visszafogottan harcolt, emberi alakjában is elegend? er? lakozott benne, hogy súlyos csapásokat mérjen az ellenségre. De ahogy a k?r kezdett bezárulni k?rül?ttük, és a leveg?t már szinte elnyelte a démoni jelenlét, el?relépett.

  "Elég volt." morogta. Egy pillanat múlva a testét fehér fény ?lelte k?rbe. Csontjai megnyúltak, izmai megfeszültek, ahogy alakja átalakult. Egy hatalmas, fekete pikkelyekkel borított sárkány állt a csapat m?g?tt. A szemei v?r?sen izzottak, a szárnyai hatalmas árnyékot vetettek a f?ldre.

  A démonok egy pillanatra megtorpantak.

  Archion felüv?lt?tt, a hangja olyan er?vel zúgott végig a síkon, hogy a k?zeli portálok egy része megremegett. Egyetlen szárnycsapással a leveg?be emelkedett, majd lecsapott az ellenségre. Lángokat okádott, a t?z nemcsak perzselt, hanem elpusztította a démoni testeket. Karmaival lesújtott, egyetlen mozdulattal darabolva fel a k?ré gy?lt ellenséget.

  "Most már van esélyünk!" kiáltott fel Llyris, mik?zben újra támadásba lendült.

  A démonok egyre kaotikusabban mozogtak, láthatóan nem számítottak ekkora ellenállásra. Archion minden mozdulatában ott volt az évszázadok tapasztalata és ereje. A démoni portálok kezdtek visszahúzódni.

  ??

  Aryn egy utolsó, er?teljes l?kést küld?tt ki a f?ldbe, mire a szikla megremegett. Az er?tér bezárult. Egy fényes, aranyló aurával tünd?kl? fénykupola húzódott szét a tájon. A démonok sikoltozva kezdtek hátrálni, az er? el?zte ?ket, vagy ha nem voltak elég gyorsak, elhamvadtak benne.

  Archion lassan visszatért a f?ldre, majd visszaváltozott emberi alakjába. Fáradtság látszott rajta, de szemeiben most el?sz?r nem a k?z?ny, hanem a düh és elszántság égett.

  A csatatér tele volt hamuval és felperzselt f?lddel. A démonok elpusztultak vagy menekültek, és a mágikus kupola most már védelmet nyújtott az Alvilági portálokkal szemben.

  Vyth zihálva nézett k?rbe a csapattagjain. Janryc vérz? karját szorította, de állta a fájdalmat. Llyris az egyik ?sszed?lt szikla mellett ült, láthatóan kimerülten, de sértetlenül.

  Aryn feltápászkodott. "Kész. Most egy ideig nem tudnak újabb portálokat nyitni ezen a területen."

  "Legk?zelebb ne hagyjátok, hogy idáig fajuljon.” mondta Archion halkan, és egy k?darabra ülve fújt egy nagyot.

  “Nélküled már nem élnénk.” válaszolta Aryn ?szintén.

  Archion nem reagált, csak el?vett egy flaskát és meghúzta.

  "Ez volt az egyik leg?rültebb csata, amiben valaha részt vettem..." jegyezte meg Llyris.

  "és ez csak a kezdet." morogta Archion.

  Aryn bólintott. “Az er?tér zárva tartja a kaput. Egy id?re legalábbis. Talán hónapokig, ha szerencsénk van.”

  “De ez csak egy id?nyerés. Ugye?” kérdezte Llyris.

  “Igen.” mondta Aryn. “De az id? is fegyver, ha jól használjuk.”

  Archion felállt, hátát megropogtatta.

  “én visszatérek Ezico-ba.” mondta.

  Aryn odalépett hozzá.

  “K?sz?n?m, Archion. Tudom, hogy nem akartál itt lenni. De nélküled elvesztünk volna.”

  “Nem tesz semmit. Végülis nem volt egy rossz csata.” válaszolta.

  Néhány pillanattal kés?bb Archion hátat fordított, és egyedül indult el Ezico felé. A csapat t?bbi tagja még néhány percig csendben állt, miel?tt Aryn szólalt volna meg.

  “Induljunk mi is haza.”

  A csapat lassan útnak indult a porlepte ?svényen visszafelé, a lemen? nap v?r?s fényében. Az ég alján már kezdtek felt?nni az els? csillagok, de tudták, hogy ez a gy?zelem nem végleges.