A cjerjahi csata

  61-én reggel a toroni f?er?k három ponton kíséreltek meg átkelést a Cjerhen. A cjerjahi híd elfoglalására három légió indult meg, míg a másik két egymáshoz k?zel es?, a hídtól északra lév? ponton a toroniak befagyasztották a folyót, és egy-egy légióval próbálkoztak.

  Mindez még csak az er?ink próbálgatása volt, nem komoly támadás, és mi ennek megfelel?en mindhárom kísérletet erélyesen visszautasítottuk. Egyel?re csak a III. hadtest vett részt a harcokban, a II. hadtest jelenlétét nem akartuk id?nap el?tt a déli kyrek tudomására hozni.

  A napkelte utáni harmadik óráig folytak a harcok, mindkét fél részér?l csekélyebb er?k részvételével. Ekkor a toroniak visszavonultak, és elkezdtek felkészülni a k?vetkez? támadásra. A megkerül? oszlopuk már k?zel járt az V. hadtest lesállásához, ezért hozzákezdtünk a színlelt visszavonuláshoz. El-Arinell pedig meglátta a lehet?séget, és rohamra küldte az embereit, még miel?tt teljesen felfejl?dtek volna.

  Nagyjából két óra alatt negyvenezer toroni kelt át a folyón, míg a II. és a III. hadtest nagjából egynegyed mért f?ldet hátrált, majd hadrendbe állt, és lassan újra el?renyomult. Chrysaleas vezette a balszárnyat, én a derékhadat, Harneor pedig a jobbszárnyat. Vonalunk meglehet?sen vékony volt, a derékhadat mind?ssze két hadosztály alkotta: Chrysaleas az egyik ilanori hadosztályt adta k?lcs?n, Harneor pedig egy nehézgyalogos hadosztályt.

  A III. hadtest valamivel s?r?bben állt fel, mivel nekik kellett a legnagyobb ellenséges er?vel harcot vívniuk, Harneor pedig még egy gyalogoshadosztályáról kénytelen volt lemondani – az alkotta a tartalékot.

  Szokás szerint a lovasság kezdte a csatát: a k?nny?lovasságunk visszanyomta a toroni el?csatározókat a f? vonalukig, és azt kezdte zaklatni. A nehézlovasság támadásba lendült a szárnyakon, és a még nem teljesen felfejl?d?tt toroniak soraiban zavar támadt, bár a rohamunk ezúttal egyik szárnyon sem tudott átt?rni.

  A rendelkezésemre bocsátott gyalogoshadosztályt három sor mélység? pajzsfalba állítottam, mert csak így tudtam megfelel?en nagy területet lefedni. Az ilanori lovasaim továbbra is folytatták az el?csatározást, így amikor a toroni légiók ellentámadásba lendültek az ? soraikat is szétzilálták. Erre szükség is volt, mert a toroni pajzsfal háromszor olyan mély volt mint az enyém – ha nem sikerül megbontani az egységüket, akkor a puszta t?megükkel elnyomtak volna minket. így azonban rések nyíltak a légiósok pajzsfalán, és a nehézgyalogságom tovább szélesítette ezeket. A k?zelharc heves volt, és fél óráig tartott, de szánalmasan vékony pajzsfalam végül kitartott, és megakadályozta, hogy a toroniak kettészakítsák a seregünket.

  én magam ekkor az ilanori el?csatározókkal maradtam, mert át akartam látni az egész csatateret. így tanúja lehettem, hogy Harneor kemény csapásokkal szorítja vissza az ellenség balszárnyát – a csatatérnek azon a pontján a toroniak létszámf?lénye nem tudott kibontakozni. Chrysaleassal azonban olyan nagy túler? állt szemben, hogy még a nehézlovasság újra és újra megismételt rohamai sem tudták megakadályozni a császári légiók kibontakozását. A déli kyrek hosszú és mély pajzsfalat alkottak, majd megtámadták Chrysaleas nehézgyalogságát, és lépésr?l-lépésre visszaszorították.

  Ha nem akartam, hogy a bal oldalam védtelenné váljon, nekem is visszakoznom kellett. A vonalunk lassan balra hátrafelé hajlott, és fél? volt, hogy hamarosan Harneornak is vissza kell húzódnia, akkor pedig a toroniak azon a szárnyon is kibontakozhatnak, és érvényesíthetik a túlerejüket.

  Hogy ezt megakadályozzam a tartalékért küldettem: megparancsoltam nekik, hogy formáljanak éket és az élükre álltam, a derékhad parancsnokságát az ilanori hadosztályom ezernagyára bízva.

  Nem t?r?dve a derékhadamat továbbra is szorongató légióval egyenesen a Chrysaleassal szembenálló pajzsfal ellen intéztem rohamot. Az ékem oldalát és hátát az ilanori k?nny?lovasok fedezték, így a toroni el?csatározók nem tudták szétzilálni a harcrendünket, a varázshárítóink pedig egyel?re kitartottak.

  Lépésben indultunk meg, ahogy az ilyenkor szokásos. A nehézgyalogság ereje a szilárd harcrendben rejlik – amíg a pajzsok átfedik egymást, és a hátul lév? katonák megtartják az els? sorokat, mind a pajzsfal, mind az ék félelmetes ellenfél, de ha a rend megt?rik, akkor csak tehetetlen prédája az ellenség lovasságának.

  Ahogy lassan k?zelítettünk, a toroniak elkezdtek egy saját éket formálni, de túl kés?n, és túl lassan. A számszeríjászaik egy utolsó elvetélt kísérletet tettek, hogy megbontsák a harcrendünket, de a pajzsok jól zártak, és csak néhány emberünk esett el, a társaik pedig azonnal kiegyenesítették a vonalat.

  Amikor nagyjából húsz lépésre voltunk, azok a légiósok, akik korábban még nem használták fel, most elhajították a dárdáikat, de ezekb?l már végképp túl kevés volt ahhoz, hogy komoly kárt okozzanak az alakzatban. Megszaporáztuk a lépteinket. Tíz lépés távolságban pedig kocogásra váltottunk, és így csapódtunk bele a toroni vonalba.

  Az ?sszezsúfolódott t?megen mindkét irányban végighullámzott az ütk?zés ereje, de mi voltunk lendületben, és a mi soraink rendezettebbek voltak – a toroniak alakulatában rés nyílt, és mi lépésr?l lépésre tágítottuk ki azt a rést, minden pillanatban k?zelebb jutva ahhoz, hogy kettészakítsuk az ellenséges pajzsfalat. A k?zelharc minden figyelmemet lek?t?tte, így nem láthattam mi t?rténik pár lépés távolságon kívül, de úgy sejtettem, hogy a toroniak megtorpanását Chrysaleas egy lovasrohammal fogja kiaknázni, a gyalogságát pedig visszavonja és újrarendezi.

  A k?zelharc a toroniakkal csak r?vid ideig tartott, de számomra óráknak t?nt. Igazság szerint sosem voltam túlságosan gyakorlott pajzsharcos, ezúttal azonban elegend?en jónak bizonyultam, és túléltem az ?sszecsapást, amely azzal ért véget, hogy átszakítottuk a toroniak vonalát.

  A déli kyrek azonban nem szenvedtek hiányt emberekben, és mikor az ékem hegye átt?rt az utolsó sor légióson, látnom kellett, hogy egy díszes páncélú toroni f?tiszt, talán maga a f?vezér, újabb pajzsfalat állít fel az els? m?g?tt.

  Csak ekkor ért célba Chrysaleas rohama, amire korábban számítottam, de egyenesen az általunk üt?tt résre sújtott le, és a toroni pajzsfal darabokra t?rt – némelyek a futásban kerestek menedéket, mások k?rbe vagy négyzetbe álltak, és várták, hogy társaik kimentsék ?ket szorult helyzetükt?l.

  Az erigowi tábornok egyben tartotta a nehézlovasságát, és azt hiszem éppen neki akart velük rontani egy kisebb toroni alakulatnak, amely kétségbeesett igyekezettel próbált új alakzatba állni, amikor meglátott engem. Ebben a csatában nem használtunk szellemhálót, mert a toroni varázstudók számbeli f?lénye nagyon kockázatossá tette volna, a szellemnyelvet pedig a saját szellemgátunk miatt nem használhattam, de miután Chrysaleas meglátott, csak a formálódó új ellenséges vonal felé kellett integetnem. Az erigowi azonnal megértette mit akarok, és ahelyett hogy fordulóba vitte volna a katonáit, egyenesen lovagolt tovább, és rohamhoz zárkózz!-ot fújatott.

  Stolen content warning: this content belongs on Royal Road. Report any occurrences.

  Azonban ahelyett, hogy kivárta volna amíg a lovasai kiegyenesítik a roham során némileg megbomlott sorokat el?rerúgtatott, és kardját az ellenséges parancsnokra szegezte. Az észrevette a kihívást, és alighanem felismerte Chrysaleast fényesre lakkozott fehér páncélzatáról, mert odahagyta az új pajzsfalát, és lovát az erigowi felé irányította.

  A két vezér mind?ssze egyszer csapott ?ssze – Chrysaleasnak a sisakját érte az ellenfele kardja, de a remek erigowi acél kitartott, bár a tábornok bizonyosan elkábult néhány pillanatra. Az ? pengéje azonban markolatig fúródott a toroni lovának oldalába, és bár az ütk?zés ereje kitépte a markolatot Chrysaleas kezéb?l, a déli kyr lova pár lépés után ?sszeroskadt, lovasa pedig nem vetette ki magát id?ben a nyeregb?l, így lába a hátasa alá szorult.

  A mieink erre üdvrivalgásban t?rtek ki, és mind a lovasság, mind a gyalogság rohamlépésben t?rt el?re. Az új toroni pajzsfal még csak három ember mély volt, és az els? sorban hézagokat okozott, hogy megpróbálták átengedni az el?z? pajzsfalból megfutamodott bajtársaikat, így ezt a toroni védvonalat is szétzúztuk.

  A mez?t, amelyen addig a csata folyt, szétszórt toroni alakulatok és menekül?k t?lt?tték meg. A veszély, hogy a balszárnyunkat elszakítják a derékhadtól elmúlt, s?t most mi nyomultunk el?re, és azt is láttam, hogy a toroni derékhad lassan hátrálásba kezd, nehogy elveszítse a kapcsolatot a jobbszárnnyal.

  Az ellenség még mindig jelentékeny túler?ben volt, de a saját menekül?ik akadályozták ?ket, hogy Cjerjahból segítséget küldjenek a derékhadnak, vagy szétbontakozva újraépítsék szétbomlott jobbszárnyukat. Mostanra már Liromagnak is támadásba kellett lendülnie a túlparton, így további er?sítésre már nem számíthattak. úgy gondoltam, hogy itt az ideje végleg megt?rni a már széthullóban lév? toroni sereget, és újra a gyalogság élére álltam. A lovasságunk ragyogóan eljátszotta a szerepét, de az utcai harcban nem sok hasznukat vehettem volna – Cjerjah elfoglalása a nehézgyalogságunkra várt, ezért el?reparancsoltam ?ket, és segédtisztjeimmel megkezdtük a sorok minden roham el?tt szokásos elrendezését.

  Csakhogy a sorok a k?zelharcban jobban szétzilálódtak annál, hogy pár perc alatt rendbe szedjük ?ket, és a katonák is fáradtak voltak már – a parancsok teljesítése a szokottnál valamivel t?bb id?be telt. A toroniak szervezettségét és morálját is alábecsültem – a zavarodottság pillanata elmúlt, és a légiók rendbe szedték magukat. Bár a vezérüket elvesztették, és súlyos veszteségeket szenvedtek, Cjerjah romos utcáin újra hadrendbe álltak, és lassan el?re indultak.

  Bár r?vid ideig úgy t?nt, hogy megfordítottuk a csata menetét, hamarosan újra kemény küzdelmet kellett vívnunk. A pajzsfalunkra újra súlyos nyomás nehezedett, és a gy?zelem láthatóan kezdett ismét a toroniak felé hajolni.

  A dél utáni harmadik óráig tartott a lankasztó, fel?rl? küzdelem. és nem csak a balszárnyunkon álltak rosszul a dolgok: a derékhadunk ingadozott a nyomás alatt, a jobbszárnyon pedig a kezdeti sikerek ellenére Harneor most mégis hátrálni kényszerült.

  Mikor azonban már úgy látszott, hogy vissza kell vonulnunk, ha nem akarunk megsemmisít? vereséget szenvedni, felt?ntek az V. hadtest hadoszlopai. Az orkok ugyanolyan fáradtak voltak, mint a t?bbi katonánk, de egyenesen egy gy?ztes csatából érkeztek, és vérre szomjazva vetették magukat a küzdelembe.

  Ralk tábornok csapatainak t?bbsége a rendkívül gyenge derékhadunk segítségére sietett, de három zászló portyázó a balszárnyunkra is jutott. én id?k?zben újra átvettem a derékhad irányítását, de ezt most Ralk tábornokra hagytam, és a három portyázó zászló élére állva aznap már másodjára megtámadtam a toroni jobbszárnyat.

  Ez a három gy?zelemittas zászló végül eld?nt?tte a küzdelmet. Az orkok rohamát látva a III. hadtest katonái, akiknek erejéb?l eddig éppen csak védekezésre futotta, most egy pillanat alatt támadásba mentek át. A III. hadtest még jól emlékezett rá, hogy a dhamuri fiaskó után az orkok gúnyt ?ztek bel?lük, és nem vágytak rá, hogy a Vas Fiai ismét elorozzák el?lük a gy?zelmet, Chrysaleas pedig ismét az élükre állt, és kiáltozva fenyegette a katonáit, hogyha nem érnek Cjerjahba az orkok el?tt, akkor valamennyiüket véresre korbácsoltatja.

  A toroni pajzsfal el?sz?r megingott, majd megt?rt, aznap már harmadjára, de ezúttal nem t?lt?ttük az id?t soraink rendezgetésével, hanem a futók k?zé keveredve behatoltunk Cjerjah utcáira.

  Itt aztán súlyos, de r?vid k?zelharc k?vetkezett: le kellett gy?znünk a toroni tartalék pihent katonáit – de a lendületünk kitartott, és ezek is csatlakoztak a menekül?kh?z. A romváros két sugárúttal rendelkezett, amelyek a f?térre vezettek; err?l a térr?l indult ki a híd, amelyet mindenképpen birtokba kellett vennünk, hogy elvágjuk a toroni derékhad visszavonulási útvonalát a túlpartra.

  A két sugárúton el?renyomuló oszlopaink egyszerre értek a f?térre – az egyiknek az élén a 26. zászlóalj ált, a másikat a 31. vezette. A két zászló egyforma lelkesedéssel rohant a híd felé, azonban ahelyett, hogy átrontottak volna rajta, felszínre t?rt k?ztük a régi ellenségeskedés, és ?sszekaptak, hogy melyiküké legyen az els?ség. A helyzeten a 31-esek parancsnoka lett úrrá, aki kikapta a 26-osok zászlaját a zászló?r kezéb?l, és átvágtatott vele a hídon, nyomában a haragos zászlóaljak együtt rohantak utána – a 26. a zászlajának, a 31. pedig a maga vitéz ?rnagyának.

  A túlparti hídf?t ismét egy er?s toroni pajzsfal zárta el, de a két zászlóalj még csak nem is lassítva tiporta le ?ket, majd vad haraggal eredt a menekül?k nyomába, hogy egy szálig lekaszabolja ?ket. Azonban kaszabolnivaló toroni akadt még elég a túlparton, ráadásul még megt?retlen hadrendben – visszaparancsoltam az üld?zésre indult katonákat, és egy tarini zászlóra bízva a hídf? ?rzését a 26-osokat és 31-eseket a toroni derékhad ellen küldtem, hogy vitézségüknek megfelel? feladatot kapjanak ismét.

  Az ellenséges jobbszárnyon aratott gy?zelem után azonban úgy látszott, már semmi sem állhat a katonáink útjába. Az orkok által már amúgy is szorongatott toroni derékhadat az els? rohamunk megt?rte, a Harneorral szemben álló ellenséges balszárny pedig ugyancsak menekül?re fogta a dolgot a befagyasztott folyón keresztül. Egy csapat csatamágusnak sikerült bet?rnie egyet a három jéghíd k?zül – a fáradt, nehézfegyverzet? toroniak pedig százával fulladtak a rohanó Cjerh jeges vizébe.

  Ezután már csak az ?ld?klés volt hátra, a még ellenállók, és a folyó nyugati partján rekedt menekül?k levadászása – de ez még jó egy órát eltartott, és mire bevégeztük, már rég felj?ttek a csillagok.

  Az ?sszek?ttetésünk Liromaggal és ard Harneorral még mindig nem állt helyre – mind a toroniak, mind mi elmegátat emeltünk a csata kezdetén, és egyel?re mindkett? állt még. Ezért Chrysaleassal és egy zászló nehézlovassal átlovagoltam a cjerjahi hídon – meg kellett tudnom, hogy hogyan alakultak számunkra a dolgok a keleti parton.

  Biztató el?jelnek véltem, hogy nem hallottam csatazajt, és azt is, hogy a hídf? ?rzésére hátrahagyott katonáinkat senki sem háborgatta. Ugyanakkor balsejtelemmel t?lt?tt el a meger?dített ellenséges tábor látványa – ha a császári sereg azt kézben tartja, akkor még mindig megakadályozhatja, hogy a Cjerh által elválasztott hadtesteink egyesüljenek, s?t arra is van esélye, hogy a két seregrészünket kül?n-kül?n megverje. Okvetlenül meg kellett tudnom, hogy kinek a kezén van a tábor, éspedig minél hamarabb, ezért kíséretem erejében bízva el?rerúgtattam.

  A tábor falánál kyr nyelv? kiáltás állított meg. Ez lehetett ellenség is, de lehettek északiak is, akik minket néztek ellenségnek. Ervül feleltünk.

  - Liromag – ennyi volt a válasz. Csakugyan ? maga volt. Bevette az ellenség táborát, és most éppen hozzám indult volna az ?rvendetes hírrel – az ellenség a rhini határ felé hátrál!

  Miénk a gy?zelem!