A hadjárat vége és k?vetkezményei

  A toroni hadsereg veszteségei szokás szerint még súlyosabbak voltak a mieinknél. A lovassági f?lényünk azt jelentette, hogy, ha megt?rtünk egy légiót, annak maradványait büntetlenül üld?zhettük egészen az ellenséges er?d?k faláig, és a fürge ilar lovasok meg a Harneor-had k?zépnehéz lovasai kiemelked?en jók voltak menekül? gyalogosok lekaszabolásában. A császár négy saját légiója, amelyek a f?er?k beérkezése el?tt napokig állták a velünk való harcot, bár egyszer sem szaladtak meg, és nem voltak kitéve üld?zésnek, annyira súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy ideiglenesen két légióvá vonták ?ket ?ssze. Mindent ?sszevéve el-Cirjem nagyjából 35 000 embert veszíthetett a Bernong alatti harcokban, és mintegy 50 000 katonát a teljes hadjárat folyamán.

  A mi teljes veszteséglistánk a már említett 20 000 f?n kívül 7 000 katona volt Liromag és a régens részér?l (t?bbségük a Füstvár alatti csatában esett el), és még 10 000 az én támadó csoportosításomból, akik a bernongi er?drendszer ostrománál vesztek oda. ?sszesen 37 000 f?. A korábban már említett lovassági f?lényünk?n, és kit?n? tábori-kórház rendszerünk?n kívül k?zrejátszott az alcsonyabb veszteségekben a varázshárítóink jóval nagyobb száma is. Azért ez így sem volt csekély véráldozat, és arányaiban annyiban súlyosabb volt a toroninál, hogy nálunk kevesebb volt az igazán megbízható, els?rangú alakulat, és ezek veszteségei általában véve súlyosabbak voltak a t?bbiénél.

  El-Cirjem felmentette Füstvárat, de támadó hadjáratról t?bbé hallani sem akart. Levelet írt a császárnak, amelyben kifejtette, hogy a nyugati hadszíntéren mi vagyunk számbeli f?lényben, a nehézlovasságunk pedig olyan el?nyt biztosít, amire a toroni hadseregnek egyel?re nincsen ellenszere, és mindaddig fel?letlenség a f?er?ink legy?zésére akár csak kísérletet tenni, amíg 2 az 1-hez arányú f?lénybe nem kerülnek velünk szemben.

  A toroni császár pontosan ismerte el-Cirjem értékét, és teljesen magáévá tette a helyzetértékelését, így aztán némi er?sítés mellett azt a parancsot küldte neki, hogy az idén már csak védekezésre szorítkozzon. Id?k?zben keleten a toroni oszlopok már Tiadlan belsejében jártak.

  El-Cirjem pedig nekifogott, hogy felt?ltse megtépázott alakulatait. A toroni hadszervezet olajozottan, és rendkívüli gyorsasággal m?k?d?tt. általában véve, a veszteségeket tíz-húsz nap alatt pótolták, méghozzá teljesen felszerelt, kíváló kondícióban lév? újoncokkal és ezek k?zé t?bbnyire sok, idejét már leszolgált veteránt kevertek. A kiképzés a toroni hadseregben mindig azután t?rténik, hogy az újoncot már beosztották egy alakulatba, mert így a katonák sokkal jobban ragaszkodnak az egységükh?z, mint ha ideiglenes, kiképz?alakulatokban sajátítanák el a katonai tudnivalókat.

  A toroni seregek, miután elvonultak Bernong alól, Jegennél táboroztak le, ahol azonnal nekiláttak a megfogyatkozott légiók és ezredek kiegészítésének. A gedaga-yggiri határ védtelen maradt, de egyel?re Rhin tartományban sem maradt északi katona a határmenti sávot kivéve, így el-Cirjemnek egyel?re nem volt oka újabb offenzívától tartani.

  Még Bernong alatt elhatároztam, hogy az els? fegyvernyugvás idején k?veteket küld?k a toroniakhoz fogolycserék ügyében. általában véve a toroniak nem bánnak valami jól a foglyaikkal, de a legt?bb északi hadsereg ezzel ugyanígy van. én a lehet?ségekhez mérten mindig igyekeztem tisztes ellátást biztosítani a hadifoglyoknak, az egyetlen Krachín el-Aracjem kivételével, akit elevenen megnyúzattam. Talán helytelenül tettem, bármilyen jó okom volt rá.

  Akárhogy is, t?bbi foglyomnak általában jó sora volt: a kosztjuk ugyanaz volt, mint a katonáknak, táboraik, melyekben elzárva tartottuk ?ket, tágasak voltak, és belül nem korlátoztuk a mozgásukat.

  A toroniak általában véve, ha foglyukban nem cs?rgedezett kyr vér, rabszolgasorsra vetették az elfogott k?zrend? katonákat, a tiszteket pedig b?rt?nbe zárták, és éheztették. A kyr vér? foglyok sokkal jobb bánásmódban részesültek, dehát a nyugati hadszíntéren Chrysaleason, és néhány tisztjén kívül ez nem érintett volna senkit.

  El-Cirjem azonban ugyanolyan kíméletesen bánt a foglyaival, mint mi, és semmi kifogása nem volt egy tisztességes fogolycsere ellen. A Bernong alatt elfogott embereink így mind visszatérhettek hozzánk, és a kyr tábornok búcsúzóul mindegyik tisztnek visszaadta a kardját, a k?zlegényeknek és az altiszteknek pedig adott egy-egy ezüst?t, hogy igyák el az ? egészségére.

  Ezt a fajta nagylelk?séget természetesen nem hagyhattuk viszonzatlanul, bár anyagi eszk?zeink némileg korlátozottabbak voltak. Toroni foglyokkal viszont b?ven el voltunk látva, ezért mi azzal fejeztük ki a nagyrabecsülésünket, hogy t?bb katonát engedtünk szabadon, mint amennyiben megállapodtunk.

  El-Cirjem azonban láthatóan szeretett volna nálunknál lovagiasabb fényben felt?nni (furcsa vessz?paripa ez egy sikeres toroni hadvezérnél), és nekem, Chrysaleasnak és Liromagnak egy-egy értékes, szépen megmunkált t?rt küld?tt ajándékba. Hogy ne maradjunk adósai, mi hárman k?z?sen egy remekbe szabott sisakot vásároltunk a kyr hadvezérnek.

  T?bb udvariassági k?rt végül is nem futottunk, de a fogolycsere gyors lebonyolítása, és ez az epizód kellemes emlékeket hagyott mindenkiben. El-Cirjemet pedig lovagias ellenfélnek k?nyveltük el.

  Liromag k?zben nehezen boldogult a Füstvár k?rüli munkálatokkal. Ez nem az ?, vagy a hadmérn?kei hiányos tudására voltak visszavezethet?ek, hanem a valóban hátrányos k?rülményekre. A kiszabadított f?ld alatti folyót ?t napi munkával sikerült visszaterelni az eredeti medrébe, de addigra a tó már igen nagy magasságot ért el. Füstvár ugyanis egy magas sziklára épült a Piderák k?zepén, de a szikla egy nagy v?lgyben, vagy inkább tál alakú fennsíkon áll. A víz leeresztéséhez a v?lgyb?l az bizonyult a leggyorsabb eljárásnak, hogy az utászok k?vették a f?ld alatti folyó medrét, és alagutat fúrtak, egy a fennsík legalacsonyabb pontjánál is mélyebben lév? szakaszához, majd csákányoztak az alagúthoz egy csatornát. Ennek is olyan mélynek kellett lennie, mint a v?lgynek, kimélyítése a sziklában újabb hét napot vett igénybe.

  You could be reading stolen content. Head to the original site for the genuine story.

  A csatorna vízátereszt? képessége jóval kisebb volt, mint amekkora vízhozammal a folyó rendelkezett, tehát a tó leeresztése is jóval tovább tartott, mint a felt?ltése. Liromag hadmérn?kei úgy számították, mintegy harminc nap lesz, amíg minden víz lefolyik, és utána is kell pár nap, míg az iszappá és mocsárrá változott f?ld mindenütt eléggé megszikkad a nagy ostromgépek mozgatásához. Aztán azzal is számolni kellett, hogy a k?rnyék, mely korábban is b?velkedett kisebb mocsarakban és tavakban, nem egyenletes, így miután a nagy tó vizét leeresztettük, számos kisebb tengerszem és lápocska fog visszamaradni.

  A régens serege már korábban Rainhoz vonult. és most Liromag is utánuk indult. Mind a régens, mind az én hozzájárulásommal rendelkezett, hogy Füstvár ostromát tetszés szerint folytassa, vagy abbahagyja. Az elf tábornok pedig, bár nagy türelemmel és kitartással rendelkezett, nem kívánta a nyár hátralév? hónapját a Füstvár k?rnyéki mocsarak lecsapolásával t?lteni. Erre a célra hátrahagyta tízezer nemesi felkel?jét, t?bbi egységével pedig da Ranga után indult.

  Látható volt, hogy a nyár folyamán már nem kezdhetünk hozzá Füstvár újbóli komoly ostromához. De a vár visszavételét, bár fontosnak tartottam, nem akartam f?l?slegesen siettetni. Az els?dleges hadászati célom ebben a hadiévben is, akárcsak az el?z?ben az volt, hogy megsemmisítsem a toroni f?sereget. Ha ez megt?rtént, a várak, amelyek úgysem számíthatnak felment? seregre, id?vel mindenképpen a kezünkre kerülnek.

  Az el?z? tervünk kudarcot vallott. Nem azért, mintha a hadseregünk képességeit meghaladta volna egy ilyen hadm?velet, a terv azon bukott el, hogy mi, északi parancsnokok, k?ztük is els?sorban én, alulbecsültük a toroniak találékonyságát és szívósságát.

  A legnagyobb baj az volt, hogy el-Cirjem pontosan megismerte az er?nket, és most már semmiképpen nem állt volna ki ellenünk nyílt csatában, ez szilárd meggy?z?désem volt. Ha Füstvárat újra ostrom alá vennénk, el-Cirjem ezúttal nem vállalna mezei ?sszecsapást a két f?sereg k?z?tt, míg kétszeres túler?ben nincs. Akkor sem mérné velünk ?ssze újra az erejét, ha passzivitása az er?dítmény elveszítésével járna.

  De én mint mondtam, nem egyedül Füstvárra pályáztam: nekem a teljes toroni végvárrendszer kellett. Ezen a rendszeren máris óriási szakadás tátongott, és a toroniak érezhet?en veszítettek az erejükb?l: ha a teljes rendszer a kezünkre kerül megnyertük a háborút.

  Csakhogy el-Cirjemnek a nyílt csatán kívül számos eszk?z állt rendelkezésre, hogy egy várostromokba bocsátkozó ellenséges sereget legy?zz?n, ezért kellett el?sz?r el-Cirjemet és az ? hadseregét eltakarítani az útból.

  Az új haditerv szintén ard Harneor ?tletére épült, és a kidolgozás nagyját is ismét ? végezte, de a célt én jel?ltem ki.

  Az alaptézis ezúttal az volt, hogy el-Cirjem minden a f?ldjére benyomuló hadseregünk ellen a felperzselt f?ld stratégiáját fogja alkalmazni mindaddig, amíg az vissza nem vonul, vagy eléggé meg nem gy?ngül ahhoz, hogy a toroniak biztosan legy?zzék egyetlen csatában.

  Ard Harneor ezért szívességet akart tenni el-Cirjemnek, és egymástól távol lév? gyenge oszlopokkal akarta megtámadni Gedaga-yggirt. Eleinte a kyr hadvezér talán még ezeknek az oszlopoknak a megtámadásától is ódzkodni fog, de el?bb vagy utóbb biztosan lecsap valamelyikre. Ekkor pedig minden a t?bbi oszlop gyorsaságán fog múlni. Ha elég gyorsak, megverhetjük el-Cirjemet, ha viszont túl lassúak, akkor súlyos vereséget szenvedünk, széls?séges esetben akár a teljes hadunk odaveszhet.

  Három támadó oszlopot alakítottunk ki. én a 3. k?z?s hadsereggel a tengerpart és a shuluri-félsziget felé indultam; az ilanori thán az 1. és 2. ilar hadsereggel indult meg velem párhuzamosan ?t mért f?lddel északabbra; a harmadik oszlopot, ismét ?t mért f?lddel északabbra a régens vezette, ez az oszlop a 2. dwoon hadseregb?l, valamint két hadtest nemesi felkel?b?l állt. A tartalékot Toroff Nelhac király vezette, ez a tariniakból, és az 1. dwoon hadseregb?l állt. A régens helyettese ezúttal szintén a tarini uralkodó volt.

  A terv sarkalatos pontja, mint már említettem, az volt, hogy a fenyegetett oszlopunk id?ben segítséget kapjon. Ehhez ismét felhasználtuk az ?csém, Ral Harneor leleményességét, akit id? k?zben érdemei elismerése végett ezernaggyá léptettem el?. Harneor ezernagy ezúttal mozgatható térkapukkal rukkolt el?: elkészítette három térkapupár keretét, és beléjük véste az ?sszek?ttetést biztosító rúnákat. Minden térkapu pár egyik felét a tartalék kapta meg, ezekbe belevésték a kiindulási helyet meghatározó rúnákat is, de az érkezési rúnákat kihagyták, míg a három hadoszlopnál tartott térkapukat érkezési rúnákkal látták el, de indulásiakkal nem.

  Maga az ?tlet ezúttal is triviálisnak t?nik, de a megvalósítás ezúttal is – mint rendesen, ha magas mágiáról van szó – nehezebb volt az elméletnél. Harneor ezernagy sem a bernongi csata és az új hadjárat k?z?tti napokban dolgozta ki a megoldást, hanem évek óta kísérletezett a dologgal szabadidejében, és a kül?nleges térkapuk készítését is már hónapokkal el?bb elkezdte. ?sszesen ?t párt kezdett készíteni, de ebb?l kett? még messze volt a befejezést?l. A másik három páron a hadjárat kezdete el?tti utolsó napokban rohamtempóban dolgozott, és végül sikerült id?ben befejeznie a három oszlopnak szánt kapukat. A tartaléknál maradók azonban még kiegészítésre szorultak, így ?csém ezúttal nem tartott a 3. hadsereggel.

  Egyébként a hordozható térkapuknak volt egy komoly problémájuk: bels? mágikus t?rvényszer?ségek miatt egyirányúak voltak, vagyis visszavonulásra alkalmatlanok. Ezek a mágikus t?rvényszer?ségek egyáltalán nem nyilvánvalóak, és józan ésszel nem lehet ?ket kik?vetkeztetni a magas mágia alapvet? tulajdonságaiból, de Harneor ezernagy egy analógiával próbálta megvilágítani el?ttem a dolog természetét, így most ezt k?zreadom.

  Testvér?csém szerint a térkapukat úgy kell elképzelni, mint zsilipeket egy száraz, egy szinten futó csatornán: bármelyik zsilipet nyitjuk fel, a víz a másik irányba fog folyni. A térkapuk építése nem más, mint csatorna ásása két tó k?z?tt, és a zsilipek zárva maradnak mindaddig, amíg a csatorna teljesen el nem készül. A térmágus feladata az is, hogy a szintkül?nbségeket kiegyenlítse, és megoldja, hogy a víz mindkét irányba képes legyen folyni.

  Azzal azonban, hogy az indulási rúnákat bevésték a kapuba egy sor más rúna el?tt, az egyik zsilipet felnyitották, és a víz bezúdult a csatornába, miel?tt az még elkészült volna. Az, hogy a zsilipet a szintkül?nbségek elegyengetése el?tt kelljen felnyitni nem szükségszer?, állította fivérem, de ennek a lépésnek a megkerülése id?veszteséggel jár, ebben a konkrét esetben pedig ez éveket jelent.

  A hasonlat itt nyilvánvalóan sántított, hiszen egy elárasztott csatorna befejezése nehezebb munka egy száraz kiásásánál, de feltételeztem, hogy a térmágia beavatottjaként Harneor ezernagy tudja mit beszél, és elfogadtam a magyarázatot.

  A fent leírtak k?zül azt hiszem egy dolog mindenképpen magyarázatra szorul, tudniillik az, hogy hadtestparancsnokaim, akik az el?z? hadjáratban t?bbnyire inkább hadseregtábornoki rangban szolgáltak, hogyan kerülhettek vissza eredeti polcukra ilyen r?vid id? alatt, velem együtt, akit láthatóan a hadszíntér parancsnokából fokoztak le hadseregparancsnokká.

  Ennek f? oka a vereségem volt, hogy nem tudtam elpusztítani a toroni f?sereget. Ett?l még a régens, és Toroff Nelhac továbbra is belém helyezte a bizalmát, de az ilanori thán azt mondta, hogy csak egy gy?ztes hadvezérnek, vagy egy v?r?s hadúrnak hajlandó engedelmeskedni. így aztán újra csak az Unió délnyugati tartományából származó hadak parancsnoka voltam, hadtestparancsnokaim pedig függetlenül a saját sikerességükt?l a maguk hatásk?rében, velem buktak.

  Ez a dolog természetszer?leg egyikünk hiúságának sem esett jól, de katonák voltunk, és engedelmeskedtünk a fels?bbség parancsainak.